Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Levéltár és irattár

törődött az irat- Irka 1. í rövid átadási határidő viszont egyrészt azt eredményezi, hogy az irattáros törekedni fog az iratok megfelelő állapotban töi-t«rvő átadására, wásVész* pedig a levéltáros sem zárkózhat be a régmúlt idők ele— fántosonttornyába, a f-lyó ügyvitelben nap mint nap keletkeze iratok sorsa is érdekelni fogja. A levéltárak és az irattárak között azonban ksrabban a kapcsolat nem volt meg, funkcióikat egymástól eltérőnek tartották, a feudális kor az iratokban csak jogbiztositó jellegüket értékelte. Ennek volt például a következménye, hogy a magyar kamara irattárából a mult század elején kiselejtezték a harmincad hivatalok XVI-XVII. századi számadásait. Az átselejtezett irattárakból a XIX. századi polgári átalakulás eredményeképpen - amikor már felismerték az iratok történeti forrásériékrt - jönnek létre Eutópaszerte a nagy központi állami levéltárak, amelyeknek túlnyomó többsége csak hatósági és hivatali eredetű iratokat őriz, s innen magyarázható az a szemlélet, amely csak hatósági, hivatali eredetű iratokat minősit levéltári iratanyagnak, a többit a könyvtárak és muzeumok gyűjtőkörébe utalja, aminek következménye, hogy világszerte a muzeumok és a könyvtárak is gyűjtenek és őriznek levéltári megőrzésbe tartozó iratokat. így például az Egyesült Államokban a volt elnökök iratait, könyveit, bútorait, képeit stb. "könyvtáriakban gyűjtik össze, holott ezek valóságos muzeumok. E szemlélet eredménye, hogy a modern levéltárelmélet megalapozói, a holland Muller, Eeith és Pruin szerint a családi levéltár nem más, mint '•'papirtik és iratdarabok, amelyeket a család különböző tagjai kaptak és megőriztek." Kétségtelen alapelvnek kell elfogadnunk, hogy a le-