Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
Irattári és levéltári rendszerek
szánkontingens kevésnek bizonyult, ekkor az osztály ujabb számkontingenst kapott, vagyis egyazon évben két,- esetleg egymástól nagyon is táool eső" sz&rakontingehssel iktatott* Az alapszám kialakítása is különbözőképpen történt: az előreosatolósv közigazgatási rendszerben az alapszám az ügyben keletkezett ; legutolsó iktatószám, vagy pedig az ,utolsó évnek legelső iktatószáma. Visszacsatolási, birósá,gi rendszernél az alapszám az ügyben keletkezett legelső irat iktató száma. Tehát, az 1937. évi 1214, és az 1938 évi 711 és 35-2. ügyiratok alapszáma visszacsatolásnál az 1937. évi 3514, előrecsatolásnál az 1938. évi 1522, illetve a 711. iktatószám. Mindegyik" csatolási rendszer azonban a kialakított irattári raktári egységek megbontásával járt: előrecsatolásnál állandóan vékonyodtok, visszacatolásnál terebélyesedtek. Emellett maguknak az iratoknak az alapszáma is változott, hiszen ha később ujabb azonos tárgyú iratot iktattak, előirat csatclása esetén uj alapszámot, sőt - minthogy a kútfők és tételek tárgyi meghatározása is gyakran változott - uj kútfő és tételszámot kapott. Önálló felszerelőkönyvekre is szükség volt, amelyeket nem egyszer kútfőnként fektettek fel, vagyis az iratok kikeresése csak a mutatók, iktatókönyvek /amelyekben a kútfő száma volt bejegyezve/, és a felszerelőkönyvek segítségével történhetett, ami nagyon is időigényes volt. Megjegyzendő, hogy egyes abszolutizmuskori hivatalszervek is készítettek felszerelő könyveket, de gyakoribb, hogy esc*: az iktatókönyvekben jegyezték fel a es?tolás tényét. A minisztériumok évenként készítettek irattári tervet, amelyben méghatároáák, hogy rely tárgyi csoportok tartoznak az egyes kútfőkbe - tételekbe - altételekbe, Hv ezt a beosztást még éven belül is sokszor LEgváltoztatták.