Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

amelyen nemcsak az ügyiratdarab iktatószámát tüntették fel, hanem a beérkezett irat keltét, a beérkezés idejét, az irat rövid tartalmát, sokszrr az előadó nevét, az elintézés idejét, sőt az irattári mutatóban felveendő címszavakat is. Ha az iratokat frakturformába hajtogatták, a félbehajtott ivek együtt maradtak, s nem volt szükség palliumra: az utolsónak keletkezett előadóiv szolgált palliumként. Ebből alakult ki, hogy a pallium előadóivsént is szolgált, s a kérdéses ügyben keletkezett legutolsó irat foglalja egybe az előiratckat. A további fejlődés során ezután a közigazgatási szerveknél az egyetlen tárgyú ügyekkel kapcs.. latban akár egyazon, akár különböző években keletkezett és különböző iktatószámmal elláVtott iratokat is egybefoglalták, Ügyiratként kezelték, A szélesebb hatáskörű, nagy ügyforgalmu hatósá.goknál a resszortok elkülönültek egymástól, s ez az iratanyag megőrzési módjá\ban is visszatükröződik: az ügyiratok az irattárakban az ügyvitelben kialakított ügyosztályok, bizyttságok, referensi feladatkörök szerinti csoportokba kerültek, Igy a magyar kamara irattárában 1773tól az elintézett inatokat az irattárba való beérkezés sorrendjében havonként ujrakezdődően sorszámOzták, majd az ügyosztály ok /departament umok/ szerint csoportósit va őrizték, egy-egy kialakitott iratsorozatban tehát a számsorrend nem folytatólagos, A helytartótanácsnál 1764-től bizottságok szerint tárolják az iratokat. Ebben a kezelésben nemcsak az egy ügyre vonatkozó iraték vonódtak öszsze, de a hasonló tárgyú iratok is egyazon iratcsoportba kerültek. A magyar helytartótanácsnál 1783-tól, a kamaránál 179U-től az iratokat vagy az irattárba kerülésekkor,