Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

vagy pedig már az iktatásnál ügyosztályok szerint lajstromozták. Minden ügyosztályon belül az egyes ügyek vagy ügykörök számára külön-külön kútfőt nyitottak., Egy-egy ügy vag ügykör iratai minden évben ugyanabba a kútfőbe kerültek, vagyis az év elején kijelölték az egyes ügyköröknek megfelelő kútfőket. Ha az ügy véglegesen lezárult, akkor nyitották meg a kútfőt egy uj ügy részére. Előfordult, hogy valamely előre fenntartott kútfőbe az adott ézben egyetlen irat sem került. A kútfőn belül az egyes beadványok és kiadványok tételszámot kaptak. Az első tételszám az az irat, amely akár fogalmazványként, akár beadványként az adott ügyben az első volt, utána az iratok keltük szerint kaptá,k a tételszámot. Gondosan ügyeltek, hogy egy tárgyat több kútfőbe, több tárgyat egyazon kútfőbe ne lajstromozzanak. A félbehajtott lajstromozott irat küTzeténck alsó részére vörös tiniével irták a jelzetet: középen az év, alája az ügyosztály neve, ettől jobbra a kútfő /fons, numerus/, balra pedig a tételszám /pös.itio/ van. Ezt a tárgyi, kutfő-tételesirattári rendszert az iktatással együtt az alsóbbföku megyei és városi közigazgatásban, valamint a biróságCk gyakorlatában II, József honosította meg az úgynevezett Ncvus Ordo-val. Igaz, 1790 után ettől a legtöbb helyen eltértek, de a tárgyi szempont szerinti ratcso'portositás nem szűnt meg, sőt az iktatás is többnyire megmaradt a városok ésmegyék gyakorlatában, s ahol megszűnt is

r hamarosan újra megjelent. A feudaliskori kormányhatóságok iratkezelési rendszerének sajátossága, hogy az ügyiratokról a nagyobb terjedelmű mellékleteket lecsatolták, s külön iratsorozatban,