Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
Irattári és levéltári rendszerek
levő csomó, s azon belül az egyes irat jelzete alapján az adott iratot könnyen meg lehetett találniHivatalszervek rendszerei a XVI—XVIII. században A XVI. század fordulóján a központi hatalommal biró monalOhiák megalakulásával párhuzamosan az ország feletti tényleges uralom kiépitése céljából létesült különböző központi kormányhivatalokban általánosan elterjedt i~ rattári rendszer került alkalmazásra. A XVI—XVIII, században azonban még nem volt központi iktatás, a hivatalszervek a hozzájuk beérkezett iratokból, valamint az azokra adott válaosz ok /elintézések/ fogalmazványaiból, nemkülönben az uralkodótól, a tanácsülési határozatokból leérkezett leiratokból, külön-külön sorozatokat alakitottak ki. De e sorozatokat is bontották, például a beérkezett iiatokat küldők szerint csoportosították. A magyar legfelsőbb biróság, a királyi Kúria is például a legfontosabb kiráyi rendeletekből, a kevésbé fontos felsőbb rendelkezésekből, a válaszfelterjesztésekből, az egyenlő rangú vagy alsóbb hatóságokkal való levelezésből teljesen elválasztva ezeket a persorozatoktól; sőt azoktól a perektől is, amelyekkel kapcsolatban keletkeztek - önálló sorozatokat alakitett ki. A XVIII. században - azután - először Brandenburgban, illetőleg Poroszországban - fejlettebb iratkezelési módokat rendszeresítettek. Az alaki sorozatok helyett a tartalmi összefüggés lett az alapvető szempont: a beadvány és az elintézés-fogalmazvány mint ügyiratdarab nyert elhelyezést, Ezzel egyidőben jelenik meg a pallium és az iktatókönyv. A pallium az iratok egybefogására szolgált,