Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

oklevelekről registrua /jcgyjsék/ készítése.. Ez csak kisebb terjedelmü anyagnál volt célszerű eljárás, hiszen ad tt o— setben csupán pár .klovél hátlapját, illetve pár registruubejegyzést kellett végigolvasni* Az okiratok puszta időrend be szedése is csak csekély mennyiségű rklevélnél volt eredményes eljárási mód. Később, amikor az iratokat a nedvesség és a rágcsálók elleni védekezésül ládákban /ladula/, vashoi dócskákban /oista/ vagy felfüggesztett zsákokban /capsa/ tói rolták kisebb-nagyobb kötegekben, csomókban /fasciculus/, célszerűnek látszott., hogy egySegy ilyen tárolási egységben valamiképpen összetartozó iratokat helyezzenek el, s ez az osztályozás időrendi, területi vagy tárgyi alapon törént, de előfordul az oklevélfajták szerinti csoportosítás is. Igy például a hiteleshelyi levéltárban megkülönböztették az örökvallásokat /fassio/ - melyek valamely birtok végleges vagy ideiglenes átruházásáról készültek - a határjáró okleveleket /metalia/, a végrendeleteket /testamenta/, a birtokiktatásról szólókat /statutoria, introduotoria/ stb. A ht-rdók, ládák, zsákok rendszerint nagybetűs jelzetet kaptak, s bennük levő kötegek és csomók, valamint az ezekben levő iratok külön-külön jelzetet. A nagyobb - és kisebb őrzési egységeknek ez a hierarchiája a XV-XIX. században gyakori volt, ám a feudalizmus korának végén már csak képletesen, hiszen az akkorra felgyülemlett iratanyagot már nem lőhetett vashordócskba, zsákba, ládába, stb. zárni, s igy válik a ladula, cista j 0 cl p se • serinium stb, - amelyek korábban a tényleges tárolási mód kifejezői voltak - keretjelölő kifejezéssé, A protocollumokba, registrumokba a fenti jelzeteket vezetvén be, a keresés-kutatás egyszerűsödött, nem jelentett .aprólékos, fáradtságos munkát, a láda stb. a. benne