Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

io:;j/&c-fet£k út. 2ryilvárxv?»3<5, hogy ha az ügyviteli és az irattári rend megegyezik, ez az irc-tk-ópzo szervnek s~.k ér; munkát takarit meg, ami az irat képző szerv érdeke, az pedig, hogy az irattári rend a levéltári szempontoknak megfeleljen: a levéltár érdeke, s hog-maga az ügykezelés is megfleljen a tudományos kutatás szempontjainak, ami egyszersmind a napi ügyvitelben .való használhatóságot is elősegíti: a népgazdaság érdekű. Meg kell jegyeznünk, hogy amikor irattári rendszerről beszélünk, akkor az irattár alatt csak a központi, hivatalszervek kialakulásának kora után az iratképző szerv keretein belül keletkezett szervezeti egységet értjük, s nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy levéltárainkban sok olyan iratképző szerv iratanyaga van, amelyeket az irattárba való kerüléskor nem rendeztek át, vagyis ezekben az esetekben az irattári rendszer alatt valójában az illető szerv ügyvitelét ismertetjük. Az ügyviteli, illetve az irattári rendszerek sokfélék. Az ügyviteltörténet tanúsága szerint ismételten felmerültek olyan törekvések, elképzelések, amelyektől az ügyvitel egyszerüsi té sét, a bürokráoio leépítését remélték, s függetlenül attól, hogy egyes reformok életrevalósága, vagy használhatósága bizonyosodott be, mindig ujabb és ujabb, a megszűnttel rokon rendszerekkel kísérleteztek. Ismételten megpróbálkoztak az egész államapparátus számára kötelező érvényű egységes ügyviteli-irattári rendszert bevezetni, de ezek a gyakorlatban - ha Sár egyes intézményeknél beváltak - az iratképző szervek működése és hatásköre különbözőségének következményeképpen nemhogy elősegítették volna az i— ratanyagban való tájékozódást, de még meg is nehezítették. Nehéz lenne tehát a különböző rendszereket érték-rangsorba.