Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A magyarországi levéltárak története

visszacsatolt területek levéltárainak felmérésével az C_~_á gos Levéltárat bizták meg, mig a levéltári törvény kidolgozását a második világháború késleltette, s igy az csak 1947 ben, mint XI. tc. látott napvilágot, egy átalakulóban levő' társadalomban az 1930-as évek mentalitását tükrözve. A törvény ugyanis a levéltárak felügyeletét a levéltárak országos felügjrelőjére és felügyelőire bizta, akik azon ban csak időszakonként tartoznak megszemlélni a levéltárakat. Ha a főfelügyelő megállapítja, hogy közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények iratanyagának fennmaradását veszély fenyegeti, az illetékes hatóságnak csupán javaslatot tesz az iratanyag fennmaradásának biztosítására, illetve az iratanyagnak közlevéltárban történő elhelyezésére. A törvény a magánlevéltárakra vonatkozólag érdemleges intézkedést nem tartalmazott, hiszen a törvenyelőkészito tárgyalások során is csak kívánalomként merült fel, hogy intézményesen segitsék elő és a lehetőség szerint biztosítsák ezeknek a nemzeti kulturjavak összességében való fennmaradását. A törvény operatív hatóságot nem hozott Hétre, a felügyeletet az Országos Levéltár, illetőleg az illetékes egyházak megbizottai látták volna el. A törvénynek nem is jelent meg végrehajtási utasítása, a felügyeletet sem szervezték meg. Egyetlen eredménye volt, hogy 1949-ben kinevezték a levéltárak országos felügyelőjét, akinek - néhány kirivó esetben szükséges intézkedés foganatosításán kivül - legfőbb feladata egy uj, korszerű levéltári törvény és ennek gyakorlati megvalósítása érdekében egy levéltári szervezet megalkotása volt. A második világháború eseményei mutattak rá legjobban, h^gy a harmincas években meg nem valósított levéltári felü-