Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
A magyarországi levéltárak története
hogy a leendő megyei, városi levéltárosok állásuk elfoglalása előtt egy évi gyakorlatot folytassanak az Országos Levéltárban . Az 1930-as évek elején már nyilvánvaló volt, hogy a magyar levéltárügynek a levéltári iratanyag megmentése érdekében égetően szüksége van törvényes rendelkezésre és a felügyelet megszervezésére, elsősorban a családi, egyházi és a vállalati iratanyagok fölött. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára 1876-tól megőrzésbe átvett tetemes számú családi levéltárat, de gazdasági jellegű iratanyag csak elvétve került közgyűjteményben való elhelyezésre, noha 1933-ban a Magyar Közgazdasági Társaságban élesen mutattak rá ennek veszélyes következményeire A katholikus egyház levéltárairól sem voltak részletesebb ismeretek, a plébániák, lelkészségek anyagáról alig jutott valami a nyilvánosság elé. A káptalani, hiteleshelyi levéltárakat rendszerint egy idős papra bizták, akinek munkaereje nem állott arányban az elvégzendő feladatok nagyságával. A vallás- és közoktatásügyi miniszter fennhatósága alatt álló Országos Levéltár és a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó megyei- és városi levéltárak, illetőleg a levéltárosok és a munkakörülményeik között ekkor még nagyobb volt a különbség. Ezen kivánt segiteni a Magyar Könyvtárosok- és Levéltárosok Egyesülete, amely 1935-ben alakult, s amelynek kongresszusain a magyar levéltárügy égető problémái korültek megvitatásra« A levéltárak centralizációja Ezzel párhuzamosan az (országos Levéltár megkezdte egy levéltári törvény előkészitő munkálatait. Mindenesetre haladé lépésnek kell tekintenünk, hogy az 1938-1940-ben a
