Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Az iratanyagok: átvétele és kutatásra való bocsátása

ömlesztett állapotban. Feltétlenül szükséges, hogy azokat a lehető legrövidebb idő alatt tároló ©szközökbe /iratosonókba, dobozokba./ helyezzük, ugyanis csak igy tudjuk megóvni a szétszóródástól, netán más fondok irataival való összekevered és±ől. Az iratanyag átvétele azonban - négha megfelelő tájékoztatást nyújtó iratjegyzékkel történik is - nem jelenti, hogy a kutatók rendelkezésére bocsátható. Az iratképző szerv fenntarthatja magának azt a jogot, miként az a magánszemély • is, oki letétként adta át iratanyagát a levéltárnak, hogy meghatározott ideig egyáltalában nem vagy csak külön hozzájárulásával lehessen benne kutatni. Nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy vannak olyan tevékenységet kifejtő iratképző szervek, amelyek működésének közismertté válása súlyos államérdekeket veszélyeztetne, vagy pedig egyes személyek erkölcsi vagy anyagi érdekei ellen szolgáltatnának adatokat. Nyilvánvaló tehát, hogy ezeket az iratokat méghatározott ideig - köznapi nyelven szólva jogérvényük elévüléséig - nem lehet bárki számára hozzáférhetővé tenni. De ha ilyen megkötöttség nincs is, magyar állampolgárok a kutatás naptári évét közvetlenül megelőző husz éven belül keletkezett inatokat csak az iratképző szervvagy jogutódja hozzájárulásával kutathatják, s csak külön engedéllyel reprodukáltathatják, hasonlóképpen a husz évnél korábban keletkezett, de kutatási tilalom alatt álló iratokat. Külföldi állampolgárok - akiknek kutatási engedélyét az illetékes levéltártól az őket államközi egyezmény alapján fogadó szerv illetőleg a Külügyminisztérium szerzi meg - csak az 1938. január 1. előtt keletkezett iratokban kutathatnak, s csak ezeket reprodukáltathotják. Természetesen hogyha valaki iratanyagát letéti szerző-