Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Az iratanyagok: átvétele és kutatásra való bocsátása

déssel - amelynek legalább 25 évre kell szólnia - a levéltár megőrzőébe átadja, a jogi személyekhez hasonlóan kikötheti azt a jogot

; hOfay iratanyaga méghatároeo-fc-fe ideig - de legfeljabb 50 évig - ne legyen kn*«th/vt£... Ennek biztosítására részben zárt letétként adják át az iratokat, természetszerűleg az átvevő levéltárosnak- tudnia kell, mit tartalmaz a zárt letét, A kutatási korlátozások között még meg kell említenünk, . hogy a külföldi levéltárból származó filmanyag tudományos földolgozására az anyag lelyszini feltárója és válogatója három éven át elsőbbségi jogot élvez: ez idő alatt a filmnek más ál tal történő kutatásához hozzájárulása szükséges. Amennyire ezek a korlátozások elfogadhatók, annyiben önkényes volt a múltban a levéltárak teljes elzárása, amit a francia forradalom a"levéltári emberi jog" proklamálásával szüntetett meg, s ennek következményeképpen indult meg a XIX. század elején a nagy nyugati levéltárakban a történészek kutatómunkája. Ennek ellenére mind külföldön, mind hazánkban né. a XX. században is voltak olyan levéltárak, amelyekbe csak a levéltáros léphetett, s akinek olyan referensi, kutatási feladatokat is el kellett látnia, amilyeneket más levéltárakban a kutatók végezhettek el. Végezetül alapelvként kell elfogadni, hocy rendezetlen anyagot semmi körülményeközött se bocsá-ssunk a kutatók rendelkezésére. Ha a kutatni kivánónak rendkivül fontos személyi vonatkozású dokumentumra van szüksége, inkább a levéltáros maga végezze el a kutatást. Befejezésül még meg kell említenünk, hogy a levéltárak igénybevétele - akár az iratok fizikai használata, akárpedig az iratok alapján történő felvilágosítás - némely országban díjmentes, másutt meghatározott illeték alá esik, természetesen történelmi vagy közérdekű kutatásnál e fizetési köte-