Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

onelyek tárolására megfelelő tékák a levéltárak állványzatán nár nen férnek el. Ilyenkor többféle nagoXdásboz folyamodnak. Amerikában például szelvényekre vágják a nagyalakú térképekot, s a szolvényeket használatkor az eló'rc elkészített hálózatra helyezik, s igy azok az eredeti nagyságban ninden nehézség nélkül tanulnányózható k. Egy másik nódszer a tekercsekben való tárolás, itt az iratvédelnet vászontokok biztositják. Isneretes a függesztéses elájárá,s is, anikor szekrényekben fogasokra helyezik a térképeket, tervrajzokat. A megőrzés legcélszerűbb módját adott esetben a térkép-tervrajz állapota, valamint a raktározási lehetőség szabja m,g. küggeszteni például csak vászonra húzott, szélein kellően megerősített térképet lehet. Meg kell jegyeznünk, hogy az iratképző szervek /intézmények, hivatalok, családok/ a térképeket és a tervrajzokat, valamint a nagyobb alakú iratokat legkülönbözőbb módon kezelték: hajtogatták, tekercselték, s előfordul még a ' képkeretben való tárolás is. A hajtások idők folyamán nem egyszer kitöredeztek, a tekercselt, vászonra húzott térképek anyaga lepattogzott, Nyilvánvaló

} hogy a levéltárnak a végleges őrési mód megválasztásánál ezeket is figyelembe kell vennie: a legfontosabb azonban, hogy az őrzési mód nq;változéatása, például tekercselés helyett a tékába való elhelyezés /vagyis a térkép vagy tervrajz "kisinitása"/ az irat állagának nogkárosodása nélkül történjék. Ezért fontos, hogy ezt a "kisimítást" restaurátor végezze. /Ternészetesen ez áll nencsak a térkép- és tervrajz anyagra, hanem összehajtogatott pergamen oklevelekre is./ Fokozottan áll ez olyon esetben, amikor a térkép vagy tervrajz vászonra van ragasztva, ilyenkor ugyanis az erőszakos kisimitás gyakran