Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

A vállalatok:, pénzintézetek a folyó ügyvitelben fémkap osos iratgyűjtőket használnak. Ezek lev*l*árir^fí<S:w!4s-. re alkalmatlanok, minthogy a fémrészek rozsdásodnak, Igy tehát az iratgyűjtőkből ki kell emelni az iratokat, s azok további cgyüttartá.sára, amennyiben az iratanyag átselojtozett, s levéltári megőx-z és re érdemes, legalkalmasabb a bcköttotés, illetőleg a gépi fűzés, A kötésben /fűzésben/ való tárolásnak a doboz, illetve az iratosomó tárolással összehasonlítva vannak előnyei és hátrányai. Előnye az iratok együtt tartásának biztositása, a kialakitott egységek nem szóródnak töbfeé szét, mint a dobozból vagy iratcsomóból kieső iratok, A portól, piszoktól^ a káros fényhatásoktól azonban az iratok igy sincsenek jobban- védve, mint a csomóban. Az egyes iratok kiemelésének munkájától mentesül ugyan a levéltáros, nem kell egy "egy iratért a csomók egész sorát kinyitnia,majd hevederrel újra összehúznia. Viszont a kutató, ha a kötésben lövő egyetlen iratra is van szükséges, az egész kötetet kézhez kapja, szükségképpen lapozza, ami vitathatatlanul az iratok felesleges használatával, azaz a rongálódásával jár együtt. Voltaképpen a por- ás fényhatások kiküszöbölés érc még a kötésben levő iratokat is dobozban kellene őrizni, ez azonban a magas költségek miatt nemcsak a hazai levéltári területen ismeretlen, ICülön kell szólnunk a térképek, a^ervrajzok és a szabvány mérettől eltérő nagyalakú iratok tárolásáról. A térképek és tervrajzok elhelyezésére a legcélszerűbb a negfelelőnagyságu tékákban való elhelyezés,ami nemcsak a térképek, tervrajzok ki- és összehajtogatásával járó iratrongálódást küszöböli ki, hanem a por- és fényhatásoktól is véd. Vannak azonban olyan nagyságú térképek és tervrajzok,