Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

törnének: lefüggönyöző se, elsötétisée nngy»» *&l^zev*t időjá­rás. Az irat-levéltáraknál felmerült az a gondolat, hogy ablak nélküli raktárakat épitsenek, s ncstors égős nogvi­lágitást alkalmazzanak. Ám a mesterséges negvilágítás a levéltárosi-irattárosi nunkát kedvezőtlenül befolyásolja, s épp^n őzért helyesebb, ha az ablakokat fényszürő beren­dezéssel látják el, ezáltal ugyanis a temészetes negvi­lágitás is biztosítva van, s az iratok is a tulerős fény­hatásoktól védve naradnak. Az iratok elhelyezése Az iratanyagnak raktári egységekben való tárolása kü­lönböző nódon történhet. Az irattároló eszközöknek két fő tipusa a osonó, azaz az iratoknak két, megfelelő nagyságú kartonlenez közé he­lyezése és hevederrel való átkötése, valanint a dobozokban való tárolása. A dobozokban való tárolás kétségtelenül az iratmegőr­zés legpomentesebb módja, s ha egy raktári egységbe, a le­véltári tagolódás követ kőzné ny óképpen különböző fomátunu iratok korülének ; például levelezés, akkor a doboztárolás az egyedüli jó negoldás. Helyes eljárás, ha a legféltet­tebb iratokat, például a Mohács előtti okleveleket féndoboz­ban tárolják, bár ez az eljárás a tüz ellen senniféle külön­leges védolnet nen nyújt. Az iratcsonókat függőlegesen helyezzük el, o dobozokat pedig ugy, hogy bennük az iratok iektetett állapotban le­gyenek, Az iratcsonók fektetett tárolása azért kerülendő, mert igy a fedőlenezen levő jelzet nohezen olvasható le. Az az eljárás pedig, hogy a fektetett iratcsonóban levő iratok

Next

/
Oldalképek
Tartalom