Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

közé - esetleg fa ékkel - j el zet lap ócskát illesszenek, nem szolgálja az iratvédelmet, ezenfelül az ilyen jelzetlapok nen eléggé stabilak, könnyen kicsúsznak és piszkolódnak. Dobozolt an^regot viszont helyesen csak fektetve helyezhetünk el, máskülönben az iratokat a dobozokon bolül nagyon feszesen kellene összekötnünk, nehogy összecsússzanak. Térnészetes-n a dobozokban tárolt anyagot is át lehet kötni - különböző fomátunu iratok esetén ez ajánlatps is - de ennek az átkötésnek nen kell, s nen szabad feszesnek - lennie, Egyébként a dobozok nyitását ugy kell negoldani, hogy belőlük az anyag kiemelése a felettük vagy alattuklevő doboz elnozditása nélkül is lohetőséges legyen. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az iratkienelésnél - visszahelyezésnél legtöbbször nindig el kell nozditanunk helyéről egy-két raktári egységet, hiszen olyan állványrendszer, euelynél egy állványon csak egy raktári egységet lehessen elhelyezni, rendkivül költséges, s igy a gyakorlatban negvalósithatatlan. Viszont ha olyan terjedelmi raktári egységeket alakitunk ki, anely az állványzat befogadóképességét maradéktalanul kihasználja, nanmut-raktári egységek keletkeznének, amelyek kezelése sokkal nehezebb lenne, mint 2-3 raktári egység helyéből való kinozditáea. Ebből következik,- hogy akár fekve, akár függőlegesen helyezzük el az iratcsonókot, illetve dobozókat, 2-3 iratcsomót, illetve dobozt kell egymás fölött, illetve egynás nögött .elhelyeznünk. így tehát mind a csomóknak, nind a dobozoknak olyan terjcdelnüeknek kell lenniök, anelyek aránylag könnyön nozgathatók és a lehető leggazdaságosabban használják ki az állvány teret. Az irotcsonóknál nemzetközileg légidezálisabb a 14