Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi párt-levéltárügyről

letesen felsorolják azon szerveket, melyeknek az iratait a pártarchívumok illetékesek átvenni és megjelölik e határozatok a pártarchívumok által gyűjtendő iratok körét is. Ennek folytán illetékességből átveszi és őrzi a Központi Pártarchívum a párt központi vezető testületeinek és a központi apparátusnak, a párt tudományos intézeteinek, iskolájának, vállalatainak, az ifjúsági szövetségnek, mindezek elődeinek, néhány megyei jogú pártszervnek és a párt közvetlen irányításával működő egyes szerveknek (Nőtanács, Munkásőrség) az iratait. Ezen szervek iratai a keletkezésüktől számított 5—10 év eltelte után kerülnek be az archívumba. A Központi Pártarchívum gyűjti továbbá a hazai és külföldi börtönökben, internáló és koncentrációs táborokban tevékenykedett kommunista kollektívákkal, illetve ezek magyar tagjaival kapcsolatos dokumentumokat, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeinek, a nemzetközi munkásmozgalom jeles magyar résztvevőinek, valamint a magyar munkásmozgalomhoz közelálló jelentős személyiségeknek az iratait; a két világháború közötti kommunista és szociáldemokrata emigráció szervezeteinek, valamint más, külföldön működött haladó magyar munkásszervezeteknek az iratait; a mindezekre vonatkozó visszaemlékezéseket; a volt Magyar Partizánszövetség levéltári iratait. A szakszervezetek és a munkáspártok, a pártmozgalom közötti szoros kapcsolat okán, s mivel nagyon kevés pártdokumentum maradt fenn a korai időszakból, a Központi Pártarchívum illetékességi körébe utalják a határozatok a szakszervezetek felszabadulás előtti iratait is. Gyűjtőkörébe tartoznak a magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalmak iratai, valamint a más országok ellenállási mozgalmában részt vett magyarok dokumentumai; a felszabadulás utáni koalíciós pártok (Kisgazda Párt, Paraszt Párt) központi szerveinek és vezetőinek iratai; az 1956-os októberi eseményekkel kapcsolatos dokumentumok: a magyar munkásmozgalom történetére vonatkozó, külföldi levéltáraktól, más intézményektől összegyűjtött dokumentumok vagy ezek másolatai. Ugyancsak a felszabadulás előtti munkásmozgalom iratanyagának hiányosságai miatt gyűjtőkörébe kerültek a Tanácsköztársaság harcosai és a munkásmozgalom résztvevői ellen 1919 és 1944 között az ellenforradalmi rendszer által indított vizsgálatok, eljárások, perek iratai; végül a Magyarországi Tanácsköztársaság legfőbb központi szervei (amelyek egyébként többször kifejezetten párt- és mozgalmi ügyekkel foglalkoztak) által létrehozott iratok. A Központi Pártarchívum által őrzött iratanyag összetétele a fentiekből következik. A fondók összetartozása, az iratok jellegének hasonlósága, vagy eredetük azonossága alapján az iratanyag tíz fondfőcsoportra tagolódik. Ezek a következők: — A munkáspártok és az irányításukkal működő szervek fondjai. Ebbe a fondfőcsoporta tartozik ma már a Központi Pártarchívum iratanyagának közel 70%-a, melynek legnagyobb hányadát az MSZMP iratai adják. — A párt irányításával működő, illetve működött ifjúsági szervezetek fondjai. — A szakszervezetek felszabadulás előtti fondjai és néhány más munkásszervezet, jórészt gyűjteményes jellegű és ugyancsak a felszabadulás előtti időből származó iratai. — A külföldi közgyűjteményekből származó iratmásolatok. — A személyi fondok, s ide kerültek a marxizmus—leninizmus klasszikusainak magyar vonatkozású iratairól készített másolatok is. — A visszaemlékezések. — A röpiratgyűjtemény. — A Kisgazda Párt és a Nemzeti Paraszt Párt iratai, valamint egyes polgári szervezetek működéséből származó iratok gyűjteménye. — A kommunista és munkásmozgalommal kapcsolatos állami eredetű iratok. — Végül a vegyes eredetű iratok, így például az 1956-os októberi eseményekre vonatkozó dokumentumok gyűjteménye. A Központi Pártarchívum iratanyagának terjedelme mintegy 2000 iratfolyóméter. A rendezettség, leltározottság Az iratanyag feldolgozása egységes alapelvek szerint, részletes munkautasítások alapján történik. Az egész iratanyag fondonként rendszerezett. A fondokon belüli elrendezésnél mindenütt — ahol erre lehetőség van — a fondképző szerv egykori szervezete, ezen belül az ügykörök szerinti tagolódása érvénysül. A személyi irathagyatékokat általában az adott személy által betöltött tisztségek, azaz munkakörök szerint csoportosítjuk, figyelembe véve az egyes iratfajták levelezés, napló, újságkivágat-gyűjtemény) által megkívánt sajátos rendezési igényeket. A visszaemlékezések a személynevek kezdőbetűjének alfabetikus rendjében, ezen belül sorszámok szerint kerülnek lerakásra. A röpiratokat kibocsátó szerint kronológiai rendben tartjuk.