Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi párt-levéltárügyről

Az állami eredetű fondrészek iratait a létrehozó szervek szerint, az eredeti rendet (alapszám, iktatószám) fenntartva őrizzük. A rendezés eredményeit pontosan rögzítik a leltárak. Belső használatra elkészült az egész pártarchívumi anyag fond- és csoport-, azaz állagjegyzéke. Az iratok rendjét követő leltárakon, jegyzékeken túl tervbe vettük különböző — tárgy szerinti, intézmény, hely- és személynév szerinti, esetleg kronológiai — katalógusok készítését is. Egyes fondokhoz, állagokhoz el is készült a tárgy, illetve a személy- és helynévmutató. A Központi Pártarchívumban őrzött iratanyag mintegy 70%-a rendezett, leltározott, a fennmaradó mennyiségből 20% a levéltári igényeket megközelítő irattári rendben van, s kielégítően használható átadás-átvételi jegyzékkel van ellátva. Az iratok fizikai állapota, elhelyezése A munkásmozgalom korábbi időszakaiból származó dokumentumok általában meglehetősen gyenge minőségű anyagon keletkeztek, sorsuk is hányatott volt. Megmentésükre, megóvásukra éppen ezért különleges gondot kellett fordítani. Ebből a célból — de a könyvtári és más részlegek igényeit is figyelembe véve — a Párttörténeti Intézetben önálló részlegeként működik egy állományvédelmi és reprográfiai csoport, amely ellátja a biztonsági filmezési, restaurálási és fertőtlenítési feladatokat. A mintegy 20 éves program eredményeként a Központi Pártarchívum anyagának több mint 80%-a biztonsági filmezve van és folyamatosan filmre kerül a gyarapodás is. Iratrestaurálás terén is szép eredményeket értünk el. A tömegesebb jellegű iratok legrosszab állapotban volt részét laminálással, az egyedibb, fontosabb darabokat kézi restaurálással — az ilyen kezelést igénylő iratok egész mennyiségét tekintve 30—40%-ban rendbe hoztuk. A Központi Pártarchívumba beérkező iratokat a raktárban való elhelyezés előtt minden esetben fertőtlenítjük az erre a célra szolgáló vákuum kazánban. Rendszeresen folyik a központi és a helyi archívumi raktárak fertőtlenítése is. A Központi Pártarchívum anyaga két hagyományos berendezésű, Vajda-Ganz állványzatú raktárral és egy légkondicionált biztonsági filmraktárral rendelkezik. Az iratokat ún. tepsis dobozokban fektetve tároljuk. A férőhelygondok nem olyan égetőek, mint az általános levéltárakban, de állandóan napirenden levő kérdést jelentenek. A közeljövőben készül el egy 550 iratfolyóméter befogadására alkalmas, tömör állványzattal berendezett iratraktár a Központi Pártarchívum számára. Az iratok használata, publikálása A pártiratok legjelentősebb használói maguk a pártszervek. Évente több alkalommal kérnek adatokat, iratokat, a napirenden levő politikai kérdések előzményeinek megismerése céljából. Meglehetősen gyakran kérnek igazolást régi munkásmozgalmi tevékenységükről hazai és külföldi személyek. A Központi Pártarchívum vonatkozásában az iratok állandó és az iratok mennyiségét tekintve legintenzívebb használói a Párttörténeti Intézetnek, valamint a párt másik két intézményének, a Társadalomtudományi Intézetnek és a Politikai Főiskolának a munkatársai, tanárai. Természetesen nagy számmal keresik fel, főleg a Központi Pártarchívumot az akadémiai kutatóintézetek, közgyűjtemények, szerkesztőségek munkatársai, egyetemi, főiskolai oktatók. Gyakran jelentkeznek külföldi kutatók is. A Központi Pártarchívumban évente 250— 300 kutató fordul meg, közülük tíz körüli számmal külföldiek. A helyi pártarchívumokat évente összesen 300—350 kutató keresi fel. Az iratok tudományos, közművelődési célú használatára, kutatására valamely tudományos, közművelődési, oktatási, közgyűjteményi intézménytől vagy szerkesztőségtől nyert megbízólevél alapján lehet engedélyt kérni. A pártarchívumok anyaga alapján több jelentős monográfia, tanulmány, kandidátusi és nagydoktori disszertáció készült. A kutatók a kimondottan politikai (koalíciós időszak, az ötvenes évek története), párttörténeti (a párt újjászervezése) témákon túl főleg gazdaságpolitikai (gazdasági reform, iparszervezés, a mezőgazdasági üzemek szervezése), igazgatáspolitikai (tanácsrendszer, területi átszervezés), biográfiai, helytörténeti kérdések iránt érdeklődnek. Sokan — főleg külföldiek — foglalkoztak a Tanácsköztársaság történetével, Kun Béla, Lukács György munkásságával. A párt legfontosabb dokumentumai, a kezdetektől szinte napjainkig terjedően, kötetek sorozataiban publikálásra kerültek (vagy mint az MDP határozatai a közeljövőben megjelen-