Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi párt-levéltárügyről

Gyűjteménytől a Központi Pártarchívumig A Munkásmozgalmi Intézetet, s egyben az Archívumot is életre hívó politikai bizottsági határozatban foglaltaknak, de a tényleges le­hetőségeknek is megfelelően az első időben szervesen létrejött levéltári anyag, regisztra­túra jellegű anyag nem is nagyon volt az Ar­chívumban. A munkásmozgalommal kapcso­latos vagy arra vonatkozó minden iratot gyűj­töttek: a keresztényszocialista mozgalmak ira­tait épp úgy, mint a szélsőjobboldali mozgal­mak emlékeit, amennyiben ezek a munkás­osztályt érintették. Csak lassan tisztult a pro­fil és vált a legszélesebb értelmezésű mun­kásmozgalmi archívumból a forradalmi mun­kásmozgalom archívumává, de még mindig gyűjteményes jelleggel. A pártarchívummá válás felé az első lépés akkor történt meg, amikor átvehette az Ar­chívum a volt Szociáldemokrata Párt 1945­től 1948-ig terjedő iratait, valamint a Ma­gyar Kommunista Párt ugyanezen időszak­ból származó iratait is. Ez a folyamat erő­södött, amikor 1956 után átvette az archívum a Magyar Dolgozók Pártjának az iratait. Iga­zán pártarchívummá azonban akkor vált, ami­kor az 1958. évi határozat rögzítette a párt központi szervei által létrehozott iratok átadá­sának rendjét. Mára az archívumban őrzött gyűjteményes jellegű iratanyag aránya el­enyészővé zsugorodott, az iratok túlnyomó ré­sze a munkáspártok, főleg a felszabadulás utáni munkáspártok tevékenységéből szár­mazik. Így ez a mennyiségi elem is a párt­archívumi jelleget húzza alá. Kezdetben az MKP, az SZDP és az MDP központi irataival együtt a megyei bizottsá­gok iratai is az akkor létezett egyetlen párt­archívumba kerültek. Ezt a helyzet azonban nem volt sokáig fenntartható. A megyei párt­bizottságok önállóságának aláhúzása jegyé­ben is, a Központi Bizottság egy 1961-ben ho­zott határozata megvetette a helyi pártarchí­vumok alapjait. Ezek kapták feladatul, a me­gyei bizottságok és a megye területén működő pártszervezetek iratainak rendszeres átvéte­lét. E helyi pártlevéltárak vették át a koráb­ban központilag felhalmozott és őrzött helyi jellegű dokumentumokat is. Ugyanezen fejlő­dés eredményeként nyert központi pártarchí­vumi státuszt az eddig egyetlenként műkö­dött pártarchívum, ami egyben azzal is járt, hogy rá hárult a helyi pártarchívumok mun­kájának módszertani irányítása, bizonyos ér­telemben felügyelete is. Így kialakult a párt­archívumok egységes hálózata, amely tevé­kenységének alapelveit először a Központi Bizottság Titkárságának 1972. évi február 28-i határozata, újabban pedig a Politikai Bizott­ság 1984. évi április 25-i, majd 1987. évi ok­tóber 20-i határozata rögzítette. A pártarchívumok helye a párt munkájában és a magyar levéltárügyön belül A párt központi archívuma 1948 őszén jött létre. Kezdettől fogva a Munkásmozgalmi In­tézet, az 1956 elején bekövetkezett névválto­zás óta pedig a Párttörténeti Intézet szerve­zeti egységeként működik. A párt vezető tes­tületei azonban mindig is közvetlenül foglal­koztak a párt levéltári anyagával, az archí­vummal, külön határozatokkal szabták meg működési rendjét, feladatait. A 60-as évek elején létesült helyi pártar­chívumok sem önálló intézményekként, hanem a megyei, illetve a budapesti pártbizottság részeként működnek; tehát még közvetleneb­bül beleépülve a pártapparátusba, mint a Központi Pártarchívum. Mindebből következik, hogy a pártarchívu­mok közvetlenebb kapcsolatban állnak az ira­tokat létrehozó szervekkel, mint az az állami levéltárak és fondképző szerveik vonatkozá­sában egyáltalán elképzelhető. Nagyobb le­hetőségük van — az ügykezelési részlegek­kel együttműködve — az iratkezelési szabály­zatok, az irattári tervek kialakításában való részvételre, a közös feladatok együttes, követ­kezetesen végigvitt megoldására. A fentiekben elmondottak és mindenekelőtt a pártnak társadalmunk életében betöltött szerepe önálló és sajátos helyet biztosít a pártlevéltáraknak a magyar levéltárügyön be­lül. Ezt a helyzetet a levéltári anyag védel­méről szóló 1969. évi 27. sz. törvényerejű ren­delet kiegészítéseként megjelent 1972. évi 19. sz. törvényerejű rendelet rögzítette: ,,(1) A Minisztertanács által meghatározott társadal­mi szervezetek levéltári anyagaik átvételére, kezelésére és őrzésére országos és területi (he­lyi) levéltárakat (archívumokat) tarthatnak fenn. (2) Az országos és területi (helyi) ar­chívumok működésére vonatkozó szabályokat, ideértve az archívumok gyűjtőkörének a meg­határozását is — e törvényerejű rendelet és a végrehajtási rendelete értelemszerű alkal­mazásával — a társadalmi szervezet illetékes központi szerve állapítja meg; ezekre a mű­velődési miniszternek a levéltárak tekinteté­ben biztosított hatásköre nem terjed ki." A nagy hangsúlyt kapott önállóság ellenére is a párt és a munkásmozgalom által létre­hozott iratanyag szerves részét képezi a ma­gyar nemzeti levéltári fondnak — éppen úgy, mint a sajátos jegyeket, fejlődési vonalat fel­mutató pártlevéltárügy is az egységes ma­gyar levéltárügynek. Az iratanyag gyarapítása, összetétele A Központi Bizottság Politikai Bizottságá­nak 1984., illetve 1987. évi határozatai rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom