Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.
Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi párt-levéltárügyről
maz 3259 db iratot, plakátot, röpcédulát, emléktárgyat, fényképet stb., és kb. ugyanennyi még feldolgozatlan anyagot. Az SZDP munkásmozgalmi archívuma (Dohány u. 76.) tartalmaz kb. 5—6 ezer iratot, plakátot, röpcédulát, fényképet, emléktárgyat, újságot, jobbára feldolgozatlan állapotban." Ez volt tehát az a dokumentációs anyag — beleértve a nyomtatványokat és a tárgyi emlékeket is, de nem számítva ide a mozgalmi szervek irattárait és a moszkvai IML Archívumban levő iratokat — amit a magyar munkásmozgalom közel száz esztendős múltjából, viszontagságos történelme folytán felmutatni képes volt. Megalakulás A Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága 1948. október 10-én hozott határozatot a Magyar Munkásmozgalmi Intézet létrehozásáról. E határozat szerint „az Intézet célja elsősorban a magyar munkásmozgalom történelmére és jelenre vonatkozó dokumentumanyag rendszeres és tervszerű gyűjtése, rendezése, feldolgozása. Ezzel párhuzamosan a dokumentumanyag publikálása a magyar munkásmozgalom harcos és hősi hagyományainak népszerűsítése. Annak előmozdítása, hogy a magyar munkásmozgalom történetének gazdag tanulságai a jelen gyakorlatában felhasználásra kerüljenek és alkalmazást nyerjenek. Az Intézet célja másodsorban a nemzetközi munkásmozgalom történetére vonatkozó anyagok tervszerű rendezése és gyűjtése." A gyűjtőmunka tehát kiemelkedő helyet kapott az Intézet feladatainak meghatározásában és ez — még ha figyelembe vesszük is, hogy a könyvtári, és akkor még múzeumi anyagra is vonatkozott — jórészt az iratok felkutatását, a még fellelhető dokumentumok biztonságba helyezésének fontosságát jelentette. A megindult gyűjtőmunka az állami levéltárak és ,a pártlevéltárak közötti bizalmatlanság forrásává vált — szinte máig hatóan. Hol lehetett akkor nagyobb tömegben a munkásmozgalom történetének megvilágítására alkalmas dokumentumot találni, ha nem a levéltárakban és az egyes szervek irattáraiban még kint levő iratanyagban? Megindult hát, jórészt az országos levéltári, fővárosi, megyei levéltárak munkatársainak bevonásával az iratválogató munka és rövid néhány év alatt óriási mennyiségű iratanyag gyűlt fel a Munkásmozgalmi Intézet Archívumában, főleg az egykori belügyi és igazságügyi szervek levéltári-irattári anyagából. Ezeket az iratokat — áttekintés, feldolgozás, a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai c. kötetek, majd a két világháború közötti idők dokumentációját tartalmazó folytatásának megjelenése után — többségükben visszaszállította az archívum az állami levéltáraknak. Mégis, mivel a modern levéltártudomány alapelve szenvedett sérelmet e begyűjtéssel, a szakszerűtlenség vádja rajta maradt a pártarchivistákon. Ma már biztosan másként csinálnánk, de akkor ez látszott az egyetlen és gyorsan célravezető megoldásnak — ami egyébként a tapasztalatok felhalmozása szempontjából is óriási jelentőségű volt. Módszertani források, hatások A szakmai ismeretek kezdeti hiánya folytán a Munkásmozgalmi Intézet Archívuma megjárta az újabbkori levéltárügy nem egy útvesztőjét. Az összegyűjtött iratokat — a proveniencia elvét teljesen félretéve —• az első időben egy tárgyi, tematikai szisztematizálási rendszer szerint csoportosították. Viszonylag hamar ráébredtek azonban, hogy egy-egy iratnak is több pertinenciája lehet, másrészt teljesen kilátástalannak látszott az összegyűjtött hatalmas anyag ilyen módszerek szerinti szétrakása. E tapasztalatok nyomán, de az állami levéltáraktól nyert ismeretek alapján is főleg azonban a szovjet levéltáraktól kapott hathatós segítség alapján rövidesen teljesen átalakult a pártarchívumi dolgozók szemlélete, munkamódszere. Különösen fontos helyet kapott ebben az átalakulásban a szovjet pártarchívumok segítsége, hiszen a hazai levéltári tradíciókra — éppen a fentebb már említett bizalmi válság folytán — bizonyos tartózkodással tekintettek a pártarchívumi munkatársak. Ennek következtében viszont a magyar pártlevéltári gyakorlat az állami levéltárak általános módszereihez képest bizonyos fokig eltérő fejlődést vett. Például mindenütt hármas tagolás érvényesül: fond, állag, őrzési egység; nem használatos a fondfőcsoport, a több fondot átfogó levéltár, vagy az állagon belüli sorozat kategóriája. Terminológiája sem azonos több tekintetben az állami levéltárakban használt meghatározásokkal — és ez sokszor nemcsak elnevezési, hanem tartalmi eltérést is jelent, például az állagot fondcsoportnak, újabban csoportnak nevezik, az őrzési egység egyben a legkisebb levéltári és raktári egység is stb. Minden esetre mindezen hatások, tapasztalatok nyomán ma már teljesen korszerű, a magyar levéltárügy általános színvonalát elérő, egyes kérdésekben az előtt járó szemlélet érvényesül a pártarchívumokban.