MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]
A magyar levéltárügy 1945—1969 69 raktárakban tároljunk iratokat, egyébként az átnedvesedés könnyen az iratok pusztulásához vezethet. 12. Az iratselejtezés az 1952. és 1953. év folyamán levéltáraink központi feladata volt. Ezekben az években a levéltárosok a selejtezést egybekötötték a munkásmozgalom szempontjából jelentőséggel bíró dokumentumok feltárásával (ún. kutatóselejtezést végeztek), s ezért elsősorban a fontosabb Horthy-kori közigazgatási sorozatok átvizsgálására került sor. A későbbiek folyamán a levéltári selejtezések — elsősorban a rendezési feladatok miatt — háttérbe szorultak, s csak 1958-tól szerepelnek újra nagyobb időkerettel levéltáraink terveiben. Ez idő óta évente mintegy 2 ezer iratfolyóméter levéltári anyag átselejtezésére kerül sor. A terv összeállításánál ma már a gazdaságosság a fő szempont, azaz a legtöbb selejtet tartalmazó (pl. árvaszéki, alsóbb fokú közigazgatási, üzemi és pénzügyi) fondok kerülnek selejtezés alá. Az egyes tárcák által kiadott ügykörjegyzékeket a levéltári selejtezésnél is felhasználjuk, de a Levéltárak Országos Központja az egyes fontosabb szervtípusok anyagára külön részletesebb és körültekintőbb ügykörjegyzékeket is készített (pl. az alispáni, közigazgatási bizottsági, járási főszolgabírói, községi számadási, árvaszéki és begyűjtési iratok selejtezéséhez készültek — levéltári belső használatra — ilyen ügykörjegyzékek). Jelenleg az általános levéltárak iratanyagából kb. 30%-ot tekinthetünk olyannak, mint amelyiket még középszinten selejtezni kell. Meg kell mondanunk, hogy levéltárak általában nem selejtezendőnek tartanak nagyon sok olyan fondot is, amelyiknek alapos megrostálása nemcsak komoly férőhely nyereséggel járna, de a fond kutathatóságát is hathatósan elősegítené. Tanácsi levéltárainkban szép számmal találunk olyan megyei-járási-községi szinten alárendeltségben álló szervek által létrehozott fondókat is, amelyeknek iratai önmagukban megőrzendők ugyan, de mivel egyes ügyek a különböző hivatali fokozatokat is végigjárták, minden hivatali fokon való megtartásuk esetleg felesleges lehet. E nagy szaktudást és körültekintést igénylő selejtezési munka azonban nem előzheti meg az egyes szervek ügyköreinek és az egyes szakágazatok hivataltörténetének alapos elemzését, amit az ún. ágazati feldolgozások hivatottak megoldani. E feldolgozások elkészülte után sor kerülhet egyes alsóbb szintű szervek teljes anyagának kiselejtezésére is. 13. A magyar levéltárakban őrzött iratoknak levéltári segédletek útján való hozzáférhetővé tételére az egész kapitalista korszak folyamán alig történt említésre méltó kísérlet. A levéltáraknak tehát évtizedek mulasztását kellett pótolniok. Az 1949. év folyamán — azaz már a központosítás előtti évben — az Országos Levéltár teljes anyagáról ún. alapleltár készült. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával az 1610-26/1950. V. K. M. rendelet úgy intézkedett, hogy az állami levéltárak egy éven belül kötelesek az őrizetükben levő teljes iratanyagról alapleltárat készíteni. Az alapleltárak az előírt határidőre el is készültek, sőt a következő években sor került az — akkor kettős (egyházi és állami) kezelésben levő — egyházi levéltárak alapleltározására is. Az alapleltárak ívformában készült segédletek, amelyek — sajnos kezdetben tudományosan még kellően nem tisztázott elvek alapján — a hagyományosan tagolt anyagot a fondnál általában részletesebben, vagyis állagonként részint röviden tartalmilag annotálják, részint bemutatják belső csoportosítását, és ismertetik kutatási lehetőségeit is. Bár ezek a segédletek elsődlegesen belső használatra készültek, a kutatók tájékoztatása céljából az Országos Levéltár L, IL, III. és V. osztálya (12 kötetben), valamint a Fővárosi Levéltár (4 kötetben) alapleltárainak folyamatos megjelentetéséről is gondoskodás történt. A többi levéltár alapleltárai mind a kérdéses
