MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]
A magyar levéltárügy 1945—1969 53 zül saját épülettel csak az esztergomi és a pécsi rendelkezik, de az utóbbi épülete nem is kizárólag levéltári célokat szolgál. A területi levéltárak raktározási viszonyaira jellemző, hogy 15 ezer folyóméternyi irat, vagyis egész anyaguk 1/7-e veszélyeztetettnek tekinthető. A raktárak szétszórtsága több levéltárban mind a kutatók és ügyfelek kiszolgálását, mint az egyéb levéltári munkát nem kis mértékben megnehezíti. A levéltárak raktárai általában megteltek, többségük 100 folyómétert meghaladó mennyiségű irat átvételére már nem képes, pedig országosan mintegy 20 ezer folyóméterre becsülhető az az iratmennyiség, amelyet a levéltárak helyhiány miatt már nem tudnak átvenni, vagyis a veszélyeztetett iratok terjedelmét is figyelembe véve mintegy 35 ezer folyóméternyi irat számára kellene megfelelő raktárhelyiséget biztosítani (ez az iratmennyiség 7—8 közepes nagyságú tanácsi levéltár anyagának felel meg), reális lehetőségeink viszont jelenleg ennek 1/10-éreelengedőek. Nem ilyen vigasztalan a helyzet a levéltárak állványzattal és irattároló eszközökkel való ellátása terén. A rendelkezésre álló raktárak általában megfelelően beállványozottak — bár korszerű (Ganz—Vajda rendszerű) állványai csak az Országos Levéltárnak vannak —, s a Központ a levéltárak irattároló eszközökkel való ellátásáról is megfelelően gondoskodott. Az épületgondok nemcsak raktározási problémákat vetettek fel, hanem azt is eredményezték, hogy a levéltárak egy része nem rendelkezik megfelelő munkaszobákkal, kutatóterme pedig vidéken csak néhány levéltárnak van, a többi a kutatókat — naponta gyakran 3—4 személyt — kénytelen a dolgozók munkaszobáiban elhelyezni. A levéltárak technikai felszerelésének színvonala szintén sok kívánnivalót hagy maga után. Kivételt az Országos Levéltár központi — összlevéltári feladatokat ellátó — műhelyei képeznek. Az Országos Levéltár 1934 óta készít mikrofilmeket. A kezdeti berendezések csak kis mennyiségű felvétel elkészítését tették lehetővé (kézi Leica felvevőgép évi teljesítménye 8—10 ezer felvétel volt). 1947-ben a műhely nagyteljesítményű mikrofilm felvételező és előhívó berendezést kapott, s újabb berendezés révén 1958-ra a teljesítmény évi 600 ezer felvételre ugrott. Jelenleg a levéltárnak 4 félautomata mikrofilm felvevőgépe, automata előhívó gépe, filmmásolója, 2 kisfilmes nagyítógépe, lemezes nagyítógépe és 15 mikrofilm olvasója van, s a műhely évi 1,5 millió mikrofilmfelvételt készít. Filmtár céljaira az Országos Levéltár épületében 3, a Komárom megyei Levéltárban 1 raktárhelyiség szolgál. 1949 óta működik az Országos Levéltár iratrestauráló műhelye. Bár ez a műhely a háború alatt megrongálódott iratanyag restaurálása terén jelentős munkát végzett, időközben mégis szükségessé vált a modern technológiai eljárások bevezetése alapján történő átszervezése, sőt 1965-ben az Úri utcai épületben új helyiségekkel és berendezéssel bővült, s 1969-ben megkezdődött a műhelyt kiegészítő laboratórium felszerelése is. A műhely 2 nagyméretű és 1 kisméretű laminátorral, hűthető és fűtött présgéppel, vákuumos szárító és fertőtlenítő géppel, valamint gázosító szekrénnyel rendelkezik. Bár a fotólaboratórium az egész levéltári hálózat biztonsági filmezéséről gondoskodni tud, indokolt a tanácsi levéltárak azon törekvése, hogy saját irataik kutatási, ügyviteli és népművelési célú filmezésére saját műhelyt rendezzenek be. Restaurálás vonalán — a személyzettel szembeni magasabb szakmai követelmények, továbbá a berendezések rendkívül magas ára miatt — hasonló törekvés aligha lenne javasolható. Meg kell mondanunk, hogy a levéltári hálózat anyagi ellátottságának egyik leg-
