MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]
A magyar levéltárügy 1945—1969 51 tásáról és e levéltárak intézmény szerű működéséről 1950 előtt általában nem beszélhetünk. A református egyház 1938-ban kiadott ugyan egy levéltári szabályzatot és 1941-ben egy útmutatót is, de a háború miatt ezek előírásainak realizálására nem kerülhetett sor. Az evangélikus egyház levéltárai közül is csak a Központi Levéltárban folyt szakszerű munka ebben az időszakban. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet tehát megadta a lehetőséget e levéltárak szakszerű működtetésére, és a Központ — különösen a leltározás területén •— az állami levéltárak dolgozóinak bevonásával ért is el figyelemreméltó eredményeket. Sajnos, az 50-es években a gyümölcsöző együttműködés feltételei az állam és az egyház között még nem alakultak ki teljesen, egy évtized múltán viszont a Levéltári Osztály nem használta ki a törvény adta felügyeleti lehetőségeket. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet gondoskodik a még irattárakban levő iratok védelméről is. Előírja, hogy a közhatóságok és közhivatalok iratanyagának fenntartásában és kezelésében a tudományos és gyakorlati érdekeknek megfelelően kell eljárni, és a történeti vagy egyéb tudományos szempontból jelentős iratanyag megőrzését biztosítani kell. A fentebb vázolt jogszabályi keretek között indult meg a magyar szocialista levéltárügy kiépítése, mígnem a 2045/1967. sz. kormányhatározat III. részének 3. pontja az állami területi levéltárakat 1968. január 1-i hatállyal tanácsi irányítás alá helyezte. A Levéltári Osztály két főelőadója, továbbá a Levéltárak Gazdasági Hivatalának vezetője és helyettese — két brigádot alkotva — 1967 decemberében ezen levéltárak szakmai-gazdasági átadását lebonyolította. Megnehezítette az átadás előkészítését, hogy a kormányrendelet fentebbi pontjának végrehajtásáról intézkedő 112/1968. sz. művelődésügyi miniszteri utasítás csak 1968 januárjában, tehát az átadás megtörténte után jelent meg, s így a levéltárakat a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai vették át, holott a művelődésügyi miniszter idézett utasítása értelmében a VB közvetlen felügyelete alatt kell működniök. A tanácsi irányítás alá helyezés velejárójaként Nógrád megye Salgótarjánban saját levéltárat létesített, amely a Pest megyei Levéltártól átvette a gyűjtőkörébe eső iratokat. 1968-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 2. sz. Levéltár (Sátoraljaújhely) önálló intézmény jellegét a megyei tanács megszüntette, aminek következtében az fióklevéltárként működött tovább. 3. A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 27/1969. sz. tvr. és a végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. sz. kormányrendelet nagyjelentőségű jogszabály, amely a levéltárügy sok aktuális kérdését megnyugtatóan rendezte, illetőleg a kérdéseknek újabb jogszabályok útján történő rendezéséhez alapokat adott. Mindenekelőtt megteremtette a korszerű, az ügyviteli és a levéltári érdekeket egyaránt figyelembe vevő irattár ügy alapjait, s a levéltári szempontok érvényesítésének ellenőrzésére a levéltáraknak végre jogalapot is biztosított. A törvény igényeinknek megfelelően tudományos intézményekké nyilvánította a levéltárakat, meghatározta a különböző levéltártípusok illetékességét és feladatait, s egy évtizedes huzavona után a felszabadulás utáni országos jelentőségű szervek iratainak átvételére végre létrehozta az Új Magyar Központi Levéltárat is. (Az utóbbi tárgyban a 186/1969. sz. M.M. utasítás intézkedett részletesebben.) Két évtizedes vitát zár le a törvény az egyéb szervek őrizetében levő irattári eredetű levéltári anyag levéltárba történő át^ adásának elrendelésével, illetve a nem irattári eredetű anyag továbbőrzésének és gyűjthetőségének szabályozásával. A levéltári tudományos dolgozó fogalmának kimondása és e státus szintjének védelme, továbbá az egyéb levéltári és az irattári dol-4*
