MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]

A magyar levéltárügy 1945—1969 49 a tudomány és a népgazdaság egyéb ágaival való összehangolására 1957-ben Levéltári Tanács alkuit. A tanács munkája kezdettől fogva meglehetősen formális volt, s néhány év múlva működése teljesen megszűnt. Remélhető, hogy a 134/1969. sz. Műv. Min. rendeletettel létrehozott új Levéltári Tanács — már csak szerencsésebb személyi összetételénél fogva is — elődjénél hatékonyabbnak fog bizonyulni. A levéltári szakmai kérdések elsődleges megvitatása és a jelentősebb munkautasítások kidolgozása az Osztály által létrehozott Módszertani Kollégium feladata lett volna. A Kollégium kezdetben kollektív tanácskozó testületként működött, majd munkája operatívabbá tétele céljából 1960-tól különböző szakbizottságokra (rendezési, segédletkészítési, selejtezési, kiadványi, népművelési, Hungarica stb.) tagolódott. Sajnos, a Módszertani Kollégium sem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket: egyes bizottságainak működése teljesen formálissá vált s az éves tervekben előirányzott feladatok csak ritkán realizálódtak. A Módszertani Kollégium 1967 végéig működött. A Levéltári Tanáccsal körülbelül egy időben jött létre a területi felügyelői intézmény — nyilván az olasz felügyelői hálózat (sovrintendenze archivistiche) analógiájára. (Olaszországban a levéltári felügyelők feladata a nem állami levéltárakban őrzött történeti értékű forrásanyag gondozásának ellenőrzése.) Hazánkban általában minden harmadik levéltár igazgatója megbízást kapott arra, hogy a szomszédos két levéltár munkáját szakmailag ellenőrizze, s az észlelt hiányosságok kiküszöbölésére a Levéltári Osztálynak javaslatokat terjesszen elő, véleményezze ezen levéltárak terveit és beszámolóit, továbbá a levéltárigazgatók illetmény rendezésre és jutalmazásra vonatkozó előterjesztéseit, illetve ez utóbbiakra saját hatáskörében is kezdeményező lépéseket tegyen. Bár a felügyelők többsége lelkiismeretes, odaadó munkát végzett, az egész hálózatnak merev, sematikus kerete miatt (olyan igazgatókat is. rendszeresen patronáltak, akik erre nem szorultak rá, sőt maguk is alkalmasak lettek volna más levéltárak szakmai támogatására) a területi felügyelet ellátása összességében egyre inkább a tervek és beszámolók értékelésére szorítkozott, mígnem a területi levéltárak tanácsi irányítás alá helyezése további fenntartását sem tette lehetővé. Annyit azonban a jelen beszámolóban is hangsúlyoznunk kell, hogy a levéltárak dolgozóinak elmélyült szakmai ismereteit és nagy gyakorlati tudását a Levéltári Igazgatóság ezután sem nélkülözheti, csakhogy ezt a szakmai támogatást nem szabad merev, erőltetett keretek közé szorítani, hanem a tényleges igényeknek megfelelően és az adott célnak legmegfelelőbb formában kell reá támaszkodni. 2. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet az Országos Levéltárat és a volt törvényhatósági levéltárakat egységes levéltári hálózatba olvasztotta. A törvényerejű rendelet szerint a L.O.K. irányítása alá az Országos Levéltáron kívül az újonnan létrehozandó állami kerületi levéltárak kerültek volna, de már a központosítást követő években nyilvánvalóvá vált, hogy az iratanyagnak ilyen mérvű koncentrálása egyrészt a levéltári anyag iránt megnyilvánuló helyi kutatási igények kielégítését nagyon megnehezítené, másrészt a tetemes költségkihatások miatt megvalósítása is túl hosszú időt igényelne. Ezért a közoktatásügyi miniszter 864. 0111/1952. K. M. számú utasítása az állami kerületi levéltárak feladatkörének ellátását — ideiglenesen — a Központ által létrehozandó állami levéltárakra bízta. A levéltári szervezet kialakításakor a Központ vidéken az ugyanazon városban működött volt megyei és városi törvényhatósági levéltárakat egy állami levéltárrá vonta össze még akkor is, ha az anyag elhelyezésében ezt az összevonást átmenetileg (sőt a legtöbb esetben mind a mai napig!) nem lehetett megvalósítani. 4 Levéltári Közlemények