MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Szedő Antal: A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése. • 1965. [LK 1965/2. 197-208. p.]
A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése 199 befejeződött és ezáltal 3 hatalmas új raktár egyenkint 2500 fm befogadóképességgel áll rendelkezésünkre. A Fővárosi Levéltár anyagát 1942-ben a városi tanácsházból levitték az egyik nagy budapesti templom, a Bazilika altemplomába. Ez okos intézkedésnek bizonyult, mivel az eredeti épület légitámadás áldozata lett, az anyag az altemplomban viszont megmaradt. Ezt az altemplomot azóta modernizáltuk, megfelelő szellőzőberendezésekkel láttuk el. Másfelől Budapest a városegyesítés előtti anyagát (Budapest 3 város: Buda, Pest és Óbuda egyesüléséből keletkezett 1873-ban) a városi tanácsházán berendezett új raktárakba hoztuk be. Emellett az Esztergomi Állami Levéltár épületét már teljesen rendbehoztuk, Kecskeméten pedig egy épületet kapott a levéltár, amit persze még helyre kell hozni. Meg kell itt jegyezni, hogy az elmúlt négy évben 6000 fm új állványt építettünk, s változatlanul igen sokat költünk az Országos Levéltárban működő restaurátor és mikrofilmező műhelyeinkre. Talán tudják önök, hogy a magyar állami levéltárak ellenőrzést gyakorolnak az irattárak felett. Nyilvántartásunk van azokról a szervekről, amelyektől rendszeresen szállítunk be anyagot a levéltárakba: az egész országban 15 000 ilyen ellenőrzendő szerv van. Nem mondom, nem minden levéltár szeret irattárat ellenőrizni; ezek rendszerint nem is sok anyagot gyűjtenek be, s ha a történelem egyes nagyjai azt mondták, hogy a halott ellenség a jó ellenség, ezek a levéltárak azt mondják, hogy az az irat a jó irat, amelyik nincs meg, az ilyen irattal soha sincsen semmi baj. Levéltáraink legnagyobb része azonban fáradhatatlanul ellenőrzi az irattárakat és szorgalmasan gyűjti a levéltárába az arra érett anyagot. Az elmúlt négy év alatt így 9000 fm-t gyűjtöttek be levéltáraink és ma mintegy 140 000 fm iratanyag tárolódik polcaikon. Az újonnan átvett anyagból legérdekesebb a volt kormányzói kabinetiroda anyaga, melyet a szovjet levéltári szervek adtak át Magyarországnak (ezt egy nagyon érdekes dokumentumkiadványunk már fel is használta). Az ún. járási levéltárak (ezek német terminológiával Alte Registraturennek volnának nevezhetők) a járás területén keletkező anyagot gyűjtik be. 121 járásnak mintegy a felében működik már ilyen levéltár. Ezekben a levéltárakban selejtezik ki az oda nem való anyagot. A járási levéltárból így csak hosszabb idő elteltével s csak átselejtezve kerülnek az állami levéltárba az anyagok. Az állami levéltárak anyaga 20—25 000 fm-rel könnyen növelhető lenne. Csak az Országos Levéltár könnyen megkapna az irattermelő szervektől mintegy 10,000 fm-t. Pillanatnyilag azonban ennyi hellyel nem rendelkezünk. De óvakodunk is átvenni olyan anyagot, melynek történeti forrásértéke nincs, s fontossága abban áll csak, hogy belőle az állampolgárok részére különféle igazolások állíthatók ki. Ilyen igazolásokat helyesebb, ha a szerv (iskola, egyetem, hivatal, vállalat) maga állít ki és az ehhez szükséges iratokat maga őrzi, mindaddig, amíg ilyen igények felmerülhetnek. Éppen ezért természetesen mindent megteszünk, hogy az irattárosok jól működjenek. Tankönyvet írtunk számukra, tanfolyamokat rendezünk. Általában azonban az irattárosokat, munkájukat az őket foglalkoztató szerveknél még nem sokra becsülik, emellett maguk sem tartják sokszor szükségesnek, hogy tanuljanak. Innen is ered az, hogy a társadalom sokszor nem érzi a levéltári anyag fontosságát, ugyanúgy mint a levéltárosi pálya nehézségeit, szépségeit sem.
