MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Varga János: A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje, 1981–1985. • 1986. [LSZ 1986/4. 3-18. p.]

nem kizárólag meghívott szakemberek vezetésével vagy politikai vonatkozású, vagy szakmánkat, illetőleg rokonterületeit érintő témákat tárgyaltunk meg. Kezdetben az ötszög-megbeszélésekre évente 15—20, vezetői értekezletekre 3—10, továbbképzésre pedig 7—8 alkalommal került sor. Mivel azonban úgy észleltük, hogy a fenti gyakoriság számos dolgozónk hasznos munkaidejének az egészségesnél nagyobb részét köti le, valamennyi típusú összejöveteleink számát az eredetinek 50—60%-ára csökkentettük. Az intézmény a tervperiódus első esztendeiben válogatás nélkül támogatott minden egyéni továbbtanulást. Így történhetett, hogy dolgozóink közül öt év alatt 6 folytatott középiskolai, 11 esti, levelező vagy egyéni hallgatóként felsőfokú tanulmányokat és — a fentieken túl — 21 szerzett középfokú végzettséget. Házi nyelvtanfolyamot német nyelvből 2, angolból 1 alkalommal szerveztünk, mindenkor 2—2 éves időtartamra. Intenzív nyelvtanfolyamokra (ugyancsak németre és angolra) 6 dolgozónkat iskoláztuk be. Más — külső szervek által rendezett — tanfolyamokon 8 munkatársunknak biztosítottuk a részvételt. Menet közben azonban rájöttünk, hogy a továbbtanulás mértékét, éppen intézményünk érdekében, ésszerű határok közt kell tartani, mert mind a munkaidő-kedvezmény, mind az anyagi hozzájárulás nem kis terhet hárít reánk. Ezért arra a gyakorlatra tértünk át, hogy csupán a levéltárunk által közvetlenül is hasznosítható intézményes továbbtanulást támogatjuk, az olyan oktatási formák vonatkozásában pedig, amelyek a munkaidő-kedvezményen túl anyagi ráfordítást is igényelnek tőlünk, a támogatást különféle feltételekhez kötjük (pl. vizsgázási kötelezettség, sikertelen vizsga esetén a tandíj visszatérítése, meghatározott ideig kötelékünkben maradás stb.). Dolgozóink közül 7-en viseltek összesen 23 szakmai, tudományos és oktatási egyesületben munkakötelezettséggel járó tagságot; ezek közül 5 bilaterális vagy multilaterális nemzetközi szervezet volt. Kilenc munkatársunk oktatóként vett részt a felsőfokú levéltáros-, illetőleg általában az egyetemi képzésben. A tömegkommunikációs eszközöknek mindenkor rendelkezésére állunk; ennek eredményeként az előző tervciklushoz képest megháromszorozódott az intézményünkkel foglalkozó sajtó-, rádió- és televízió-megnyilvánulások száma. A gyermekgondozási és a megszaporodott fizetésnélküli szabadságok miatt, a különféle betegségek folytán, valamint a fluktuációval kapcsolatban kieső idő, illetőleg munka részleges pótlására meghonosítottuk a célprémiumos rendszert: a bérmaradvány terhére évről évre olyan feladatok elvégzésére tűztünk ki jutalmakat, amelyek megoldása fontos, de amelyekre a rendes munkaidő a fentiek miatt nem futotta. Ezek tárgya meghatározott kötészeti feladatoktól cédulasegédletek rendezésén át pótlólagos mutatók készítéséig terjedt. Elgondolásunk gyümölcsözőnek bizonyult: a prémiumrendszer elősegítette és segíti tájékoztató szolgálatunk mélyítését. Befejezésül: az utóbbi évek tapasztalatai meggyőződéssé érlelték bennünk azt a felismerést, hogy a szorító gazdasági viszonyok miatt szolgáltatási rendszerünk egésze megérett az olyan változtatásra, amely csaknem minden szolgáltatásunkat díjfizettetési kötelezettséggel kapcsolja össze. Reméljük, hogy erre mihamarabb megszületik az országos intézkedés, illetőleg felhatalmazás. 18