MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Varga János: A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje, 1981–1985. • 1986. [LSZ 1986/4. 3-18. p.]
VARGA JÁNOS A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje (1981-1985) Hatodik ötéves tervének végrehajtását — társintézményeihez hasonlóan — a Magyar Országos Levéltár is remények és kétségek közt kezdte meg. De nem csak a mérleg elkészítéseikor, hanem már menet közben kiderült, hogy a remények csupán részlegesen válnak valóra, a kétségek pedig éppenséggel nem alaptalanok. Korántsem vigasztaló, hogy mindebben az országosan is tapasztalható tendencia érvényesült. Eredeti elképzeléseink több pontját kényszerültünk az idők során módosítani, és erre saját tévedéseink, meg külső körülmények együttese szorított bennünket. Részint a realitásokat illetően voltunk a kelleténél optimistábbak, részint nem lis számolhattunk sem az időközben jelentkező és haladéktalan megoldást kívánó feladatokkal, sem pedig azzal, hogy — finoman szólva — elmarad azoknak a fellételeknek nem tőlünk függő biztosítása, amelyek eredeti célkitűzéseink jelentékeny hányadának teljesítéséhez elengedhetetlenek. A végeredmény: számos vállalásunkat le kellett mondanunk, több feladatunk végzése pedig a reméltnél lassúbb ütemben haladt. Mindebben közrejátszott egyik oldalról az a körülmény, hogy intézményünkből éppen a tárgyalt időszakban vált ki a nagy és tapasztalt levéltáros-nemzedék utolsó csoportja, másik oldalról pedig az a hallatlan és szinte évről évre növekvő tendenciájú személyi fluktuáció, amelynek okai jórészt a levéltári területet általában jellemző munkakörülményekben és bérviszonyokban gyökereznek, és amely talán éppen a fővárosban ölti a legnagyobb méreteket. E fluktuáció ismétlődően több következménnyel jár: új dolgozókat nem találunk azonnal, betanításuk is időigényes, egy ideig elődeik (teljesítménye sem várható el tőlük, számos esetben pedig ésszerűtlen volna arra erőszakolni őket, hogy folytassák az eltávozottak félbeszakadt, speciális képzettséget-Jképességet kívánó, ám tőlük idegen munkáját. Személyi állományunk összetételéből természetesen köretkezett és következik a gyakori munkakiesés nmásdlk indoka: dolgozóink csaknem 80%-a a női nemet képviseli, tekintélyes részük feleség és családanya, és az ő esetükben az intézményi érdeket mindig alá kel rendelni az össztársadalmi érdeknek. Azt, hogy e körülmény milyen erősen hat ki levéltárunk munkájára, egyetlen adat is érzékelteti: a szóban forgó tervciklus alatt volt olyan esztendőnk, hogy 18 dolgozónk, átlaglétszámunk csaknem 15%-a, vette igénybe a szülési, illetőleg gyermekgondozási szabadságot. Történeti levéltár lévén, nem hárul ránk a folyamatosan keletkező iratanyag ellenőrzése és gondozása. Ennék megfelelően kapacitásunkat a többi levéltári munkafajtára fordíthattuk. Fő feladatunknak természetesen az illetékességünkbe tartozó anyag biztonságos őrzését, épségének lehető megtartását, illetőleg helyreállítását, a tudomány, a kultúra és a népgazdaság számára tör-