MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Szögi László: Az egyetemi levéltárak feladatai. • 1986. [LSZ 1986/3. 3-10. p.]

más egyetemi intézményekkel, elsősorban az egyetemi könyvtárral, ill. a rektori hivatallal. Hozzá szeretném tenni, hogy több egyetemünkön már nemcsak a könyvtár-levéltár, de ezeken kívül az egyetemi múzeum jó és példamutató öszszefogását is megvalósították, és én ezt tartom járható útnak a jövőre nézve is. Itt kell azonban megjegyezni, hogy egy másfajta kapcsolódást, az egyetemi levéltár és a működő központi irattár összevonását, együttműködtetését teljesen hibás, s mindkét érintett fél munkáját gátló, zavaró megoldásnak tartom. Az ilyen elképzelésekkel szemben határozottan kell fellépnünk. Fontos kérdéseket vet fel az egyetemi szaklevéltárak gyűjtőkörének pontos meghatározása. Az természetes, hogy az adott intézmény valamennyi működő szervezeti egységénél és intézményénél keletkezett történeti értékű iratanyag a levéltár gyűjtőkörébe tartozik. Itt a központi hivatalokon és egységeken kívül, a tanszéki, intézeti, klinikai stb. iratokra hívom fel külön a figyelmet, melyekre még röviden vissza szeretnék térni. A gyűjtőkörbe feltétlenül beleértendők az egyetemeken működő kulturális és művészeti együttesek, a sportegyesületek és az ifjúsági szervezet iratai is. Ami a legtöbb gondot okozza, az a jogelőd intézmények és szervezetek gyűjtőköri hovatartozásának meghatározása. A magyar felsőoktatás a szükségszerű belső fejlődés, s az egyes tudományszakok önállósulásának következtében a XIX. és XX. században egyre jobban differenciálódott. Emellett a felsőoktatási politika koncepciójának változása esetében egyéb szervezeti módosulások (összevonások, megszüntetések, újjáalakítások) is bekövetkeztek. így nem csoda, ha a régebbi magyar egyetemek múltja sok szállal s igen szorosan, néha már szinte áttekinthetetlenül is egybekapcsolódik. Például a miskolci egyetem nemcsak a Selmecbányái akadémiával és a soproni egyetemmel, de a budapesti műegyetemmel is kapcsolatba került története során, ill. jogelődjének tekintheti bizonyos tekintetben a fenti univerzitásokat. Az Állatorvostudományi Egyetem egykor a tudományegyetem orvosi karához, később a műegyetem egyik vegyes összetételű karához kapcsolódott. A művészeti és testnevelési főiskolákat kivéve talán nincs is olyan egyetemünk, amelyik története során egy másik univerzitással ne működött volna hosszabbrövidebb ideig egy szervezetben. Ezekben az esetekben gondos mérlegelés alapján kell eldönteni, hogy az egykori szervezeti egység, más oldalról nézve a jogelőd, forrásanyagát melyik egyetemi levéltár gyűjtse. Ügy vélem, az egykori központi hivatalok anyagát mindenütt a jogfolytonos mai egyetem rektori hivatalának anyagánál, változatlan egységben kell megőrizni. Ezt nemcsak a proveniencia elve, de a kutatás érdeke is indokolja. Az egykori fakultások, osztályok, intézetek, tanszékek iratanyaga azonban, ha azok külön iratkezelése kimutatható, azon az egyetemen őrzendők meg, amely az adott fakultás, osztály vagy tanszék tudományterületének mai folytatója. Ez esetenként nem könnyen dönthető el, de a proveniencia elvének szigorú betartásával, s kölcsönös megegyezéssel mégis meg lehet találni a legjobb megoldást. Korábban volt olyan elképzelés, hogy Magyarországon egy nagy felsőoktatási levéltárat kellene létrehozni, s létrehozása mellett éppen az említett szervezeti összefonódásokkal és a kutatók jobb és gyorsabb kiszolgálásával érveltek. Ez a megoldás azonban jelenleg még a fővárosi egyetemek között sem képzelhető el, hiszen ennek komoly anyagi, szervezeti és személyi konzekvenciái vannak, amelyek gyakorlatilag megoldhatatlanok. Maradnunk kell tehát a jelenlegi rendszernél, és arra kell törekedni, hogy minden egyetem rendelkezzék a saját múltjára vonatkozó források lehető legteljesebb gyűjteményével. Ennek érdekében az elmúlt években már történtek iratcserék és iratátadások. Az ELTE Levéltárából a SOTE Levéltárába került a volt orvoskar iratanyagá-6