MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Szögi László: Az egyetemi levéltárak feladatai. • 1986. [LSZ 1986/3. 3-10. p.]

Egyetemi archívum létesítésére az ELTE tette az első kezdeményezést, amikor 1958-ban a nagy pusztulás után a még menthető történeti forrásait levéltárba gyűjtötte össze. E kis gyűjtemény azonban, ekkor még elég kezdetleges működési feltételek között, nem válhatott példává más intézmények számára, s helyét sem találta a magyar levéltári szervezetben, hiszen a hatvanas évek elején még a szaklevéltár fogalma sem létezett, így bizonytalan volt az a státus, melyet egy ilyen sajátos intézmény a hazai közgyűjteményi hálózatban elfoglalhatott. A hatvanas évek legvégétől, ül. a hetvenes évek elejétől kezdve, amikor itthon egyre élénkebb érdeklődés mutatkozott az addig kevésbé kultivált művelődéstörténeti kérdések iránt, másrészt — s ez nem lényegtelen szempont —, mikor egyre több egyetem alapításának valamilyen évfordulójához közeledett, előtérbe kerültek az addig mostohán kezelt egyetemtörténeti források. A hetvenes években több egyetemünkön a hivatalos szaklevéltári jogállás elnyerése nélkül is rendszeres feldolgozó munka kezdődött, s ez a tendencia az utóbbi években folytatódott, és erősödött, mint ezt jelenlegi tanácskozásunk is bizonyítja. Figyelemre méltó, hogy a nyolcvanas évek elején térben is kitágult e jelenség, sőt a fővároson kívüli régi alapítású egyetemek vették át a kezdeményezést, hiszen korábbi sikertelen kísérletek után éppen Miskolcon alakult az első hivatalosan is elismert szaklevéltár. A miskolci példát azóta többen követték, és úgy vélem, ma már minimálisan hat-hét egyetemünkön megvannak a feltételek szaklevéltár létesítéséhez. Joggal merülhet fel a kérdés, milyen nagyságrendű az az iratmennyiség, ami az egyetemi levéltárak gyűjtőkörébe tartozik. Az elmúlt években több felmérés készült a felsőoktatás írott és tárgyi emlékeiről. Közülük a felsőoktatás-történeti munkabizottság kezdeményezésére az Antall József és Szemkeő Endre által elkészített összeállítást kell kiemelnünk. Nemrégiben pedig Hiller István készített vázlatos összeállítást a különböző egyetemi könyvtárakban, ül. általában az egyetemeken őrzött tárgyi emlékekről és dokumentumokról. E felmérések és saját gyűjtésemből származó adatok alapján elmondhatom, hogy a már létező egyetemi archívumokban közel 2000 folyóméter iratot őriznek,3

ha pedig számba vesszük a jelenleg területi levéltárakban őrzőit egyetemi iratokat4

és valamennyi hazai felsőoktatási intézményünket, akkor a megőrzésre érdemes iratok mennyisége megközelítheti a 3000 folyómétert. Mindez azt hiszem indokolttá teszi, hogy e tekintélyes mennyiségű forrásanyaggal komolyan foglalkozzunk. Az egyetemi levéltárak létesítése, az iratanyag összegyűjtése és tudományos igényű feldolgozása több fontos szervezeti és szakmai kérdést vet fel. A napjainkban létrejövő egyetemi szaklevéltárak egy-egy hatalmas nagy hagyományú egyetem szervezetében csak jelentéktelen méretűek és látszólag újszerű különleges feladatot látnak el. Intézménytörténeti, felsőoktatás-történeti és személyi vonatkozású kutatói és ügyfélszolgálati igényeket az egyetemeknek eddig is ki kellett elégíteni. E feladatokat sokszor felesleges tehernek tekintve az egyetemi könyvtárak, ül. az egyetemi központi hivatalok dolgozói látták el. Az egyetemi levéltárak létesítése valós és állandóan jelentkező igényt elégít tehát ki, méghozzá úgy, hogy közben más egyetemi intézményeket tehermentesít. A kisméretű, csekély létszámú egyetemi levéltárak azonban teljes önállóságban nem létezhetnek, és — úgy vélem — a teljes szervezeti különállásra törekedniük felesleges is. A hetvenes években egy szaklevéltár-létesítési kérelem éppen ezen a törekvésen hiúsult meg. A fentieket pontosabban úgy értem, hogy miközben a megfelelő feltételek meglétekor minden egyetemen törekedni kell jogilag elismert szaklevéltár létesítésére, ezeknek az intézményeknek szerves kapcsolatban kell maradni 5