SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Réfi Oszkó Magdolna: Levéltárosképzés: tanácskozás 1982. november 8-án a Hadtörténeti Intézetben. • 1983. [LSZ 1983/1–3. 217-225. p.]

A levéltárosképzés történetéről csak annyit mondanék el, hogy valamikor „C" szakként indult. Ez azt jelentette, hogy az alapvizsga (II. év vége) után lehetett a levéltár szakot felvenni. Ha visszagondolunk erre az időszakra, amelyet Lederer Emma professzor neve fémjelez, kétségtelen az eredmények megállapítása. Elég ha arra utalok, hány kiváló történészt nevelt ez az „iskola". Ezt ma is követendő példaként kellene tekintenünk. Annál is inkább, mert olyan tárgyak hallgatását tesszük lehetővé a hallgatók számára, melyeket hazai egyetemen sehol másutt nem tanulhatnak. Jelenlegi tantervünk szerint 40 tantárgyat oktatunk, ami önmagában is hallatlanul sok, akár abszolút értelemben nézzük, akár a többi tanszékhez viszonyítjuk. Ez annyi előadót-oktatót, tantermet jelent, ami bizony erőinket többszörösen meghaladja. A 40 tantárgyat 12 nagy csoportba lehet összefoglalni: — idegen nyelvek (három féléven keresztül), — latin, német, magyar oklevél- és iratolvasás, — irattan, — kormányzattörténet (heti 3óra), — igazgatási alapismeretek, — jogi alapismeretek, — levátártan, — informatikai alapismeretek (heti 2 óra), — gépi adatfeldolgozás (2 félév), — levéltári közművelődés (heti 2 óra), — statisztika, — speciális kollégiumok és szemináriumok (néhány ezek közül: Magyar iratolvasás, Történeti földrajz, Egyházigazgatás szervezete, Kodikológia, Vexilldógia). Szeretném megemlíteni, hogy az egyetemi számítógép-központban végezzük a gépi adatfeldolgozási oktatás egy részét. Hallgatóink közül többen már számítógépen dolgoznak (heti meghatározott órakeretben). A következőkben az oktatással kapcsolatos problémákról szólok néhány szót. Első gondunk: kiket oktassunk? A levéltárszakra jelentkezők kiválasztása igen komoly nehézséget jelent, mivel a szaknak középiskolai előzménye nincs. így érthető, hogy a jelentkezőknek negyedét-nyolcadát tudjuk csak felvenni. A legtöbben már az írásbeli vizsgán megbuknak. Ennek oka egyrészt a készületlenség, másrészt az érdektelenség e szak iránt. Ez utóbbinak oka lehet a levéltáros szakma társadalmi megbecsülésének hiánya. A Levéltári Szekció éppen ezen a téren tud tenni, és tesz is a legtöbbet. A társadalmi megbecsülés növekedésével egyenes arányban talán a jelentkezők között is több jól felkészült lenne. A másik nehézség a felvételinél, hogy a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy hova is jelentkeztek. Van arra is példa, hogy valaki azért jött hozzánk, mert a régészetre nem vették fel és azt gondolta, hogy a levéltárszak hasonló hozzá. (Kétségtelen, vannak érintkezési pontok, éppen a segédtudományokon keresztül). így aztán — főleg a középiskolai előzmény hiányában — csaknem illuzórikus levéltártani kérdéseket feltenni a felvételi vizsgán. A megoldást abban látom, amit a tantervi irányelvek kimondanak: minden kis szakot, ahol középiskolai előzmény nincs, „B" szakká kell minősíteni. Ez azt jelenti, hogy az 219