LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Albrechtné Kunszeri Gabriella: 1956 állományvédelmi tanulságai a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 5-22.
A lbrechtné Kunszeri Gabriella zott. Már működött a 17 m3 -es fertőtlenítő kazán, és megkezdődött a műhelyt kiegészítő laboratórium felszerelése kettős feladattal: részt venni az új restaurálási eljárások kidolgozásában és ellenőrizni a restauráló munka eredményeit. A megelőző állományvédelem területén is történt előrelépés, amint arra Borsa Iván egy 1968-as minisztériumi főosztályvezetői értekezletre készített előterjesztése utal: „Súlyos hiba lenne, ha valaki a felvázolt kép alapján arra a következtetésre jutna, hogy a levéltári anyag állagmegóvása terén minden megnyugtatónak látszik. Az 1956-ban az Országos Levéltárat ért katasztrófa a sérült iratok megmentésének kérdését tolta előtérbe. Az erők részben ösztönösen, részben tudatosan erre összpontosultak. Ennek eredményeként könyvelhető el, hogy ezen a téren a magyar levéltárügy a nemzetközi élvonalba került. Nem szabad azonban, hogy az itt elért eredmények eltereljék a figyelmet a magyar levéltári anyag állagmegóvásának két igen súlyos fogyatékosságáról."1 6 Az előterjesztés a következő problémákra hívta fel a figyelmet: 1. A levéltári raktárak, a korszerű raktározás és a raktárhigiénia kérdés. A követelményeknek nem megfelelő raktárak (fűtés, szellőztetés hiánya, por stb.) Szükség van raktárhigiénikus szervezet kiépítésére. Fertőtlenítés: nagyobb méretű berendezés kiépítése. 2. Másik nagy probléma a korábbi évtizedek igen ross% minőségű papírjainak és íróanyagainak használata. Kettős a feladat: intézkedések a megfelelő minőségű anyagok használatára, illetve olcsó megoldás keresése a nagy mennyiségű irat tartósítására. A minisztériumi főosztályvezetői értekezlet 1968. április 26-án foglalkozott a levéltári restaurálás helyzetével, illetve Borsa Iván előterjesztésével. A tanácskozás emlékeztetője17 szerint az Országos Levéltár jó munkát végzett a restaurálás területén. A restauráló műhelyt 1970-ig teljes kapacitásúra kell fejleszteni (+3 fő, gépi berendezések); készüljön előterjesztés a tanácsok vezetői számára a levéltári állagok megóvásával kapcsolatos feladatokról; Javaslatot kell kidolgozni egy központi restauráló műhely és ahhoz kapcsolódó — szerény méretű — kutató központ felállításáról. A központ fejlesztési, kutatási és módszertani kérdésekkel foglalkozzék a könyvtári és múzeumi restaurálás tekintetében is. Felelősként Borsa Ivánt nevezték meg, akinek javaslatát a Közművelődési revíziós terület főosztályvezetői értekezlete október 15-én fogadta el.1 8 Ennek alapján a negyedik ötéves tervre — azaz az 1971—1975 közötti időszakra — könyvtári, levéltári konzervátor-restaurátor csoport létesítését irányozták elő 14 fős létszámmal, 400-500 m2 területen. Az Országos Levéltárban történő elhelyezés nehézségei miatt javasolták, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Várba költözésekor a két intézmény restauráló műhelyét együtt helyezzék el? Ennek értelmében 1969-től elsősorban az OSZK műhelyének létrehozása volt a cél. Az OSZK műhelye 1983-ban elkészült, azonban a kutatásokat végző központi műhely nem valósult meg, noha szükségessége a restaurátor szakma részéről ismételten felmerült. Hasznosné Szöllős Ilonát fontos, ma is napirenden lévő kutatási témák foglalkoztatták, amint az „Az anyagvédelmi csoport kutatási program javaslata a most folyó munkákkal kapcsolatban és a következő öt éves tervvel kapcsolatban" írt anyagban1 9 szerepel: 16 MNL OL Y 7-1274/1968. 17 MNL OL Y 7-1572/1968 18 MNL OL Y 7-3554/1968 19 Szerző és dátum megjelölése nélküli kézirat. 16
