LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Albrechtné Kunszeri Gabriella: 1956 állományvédelmi tanulságai a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 5-22.

1956 állományvédelmi tanulságai Javasolt kutatási témák: /. a papír összetételének hatása a firkái és kémiai tulajdonságaira; archív papír összetételének megállapítása 2. a papír felületi pH mérésének új módszere 3. papírok tárolási körülményei — öregítési kísérletek 4. a tárolóeszközök befolyása a bennük tárolt anyagokra, kiemelten a biológiailag fertőzött anyag dobozon belüli tárolása 5. a hazai levéltárakban előforduló biológiai kártevők azonosítása Az Országos Levéltár restauráló műhelye kezdettől fogva más levéltárak részére is nyújtott szakmai segítséget: eleinte a raktárak gondozása és az iratok épsége védelmének érdekében, később a sérült anyagok kijelölésével és restaurálásával. A műhely a megyei levéltárakban őrzött anyagot a bekért listák és a Minisztérium rangsorolása alapján tervszerűen restaurálta. Minden érdeklődőnek rendelkezésre álltak, hogy megismerhessék a műhely munkáját, és ez által vigyék hírét az állományvédelem fontosságának és lehetőségeinek. A restauráló munkától függeden raktár higiéniai csoportot szerveztek, amelynek feladata az iratok védelme, tisztántartása volt. A műhelyben bel- és külföldi szakembereket fogadtak tapasztalatcserére, betanításra, más államok levéltárai részére írásos tájékoztatást, munkamintákat adtak. A kidolgozott restaurálási eljárások utóélete A műhely munkájában jelentős helyet foglalt el a műanyag fóliával történő gépi restaurálás. Kiemelkedő volt a pergamenek konzerválása és restaurálása terén kidolgozott eljárás. Külön kell szólni a viaszpecsétek kezeléséről, valamint az eredetivel teljesen azonos benyomást keltő másolatok készítéséről. A Hasznosné által kidolgozott restaurálási eljárások közül a polietilén fóliával végzett laminálást a kilencvenes évek óta egyre kevésbé alkalmazzák az Országos Levéltárban. Az eltelt időszak fejlődésének következtében ez a módszer nagymértékben visszaszorult. Megnyugtatásul le kell szögezni, hogy ennek oka nem az, hogy az akkor laminált iratokon bármilyen károsodás jelentkezett volna. Ha elkerülhetetlen a laminálás, akkor most inkább alacsonyabb hőmérsékleten olvadó, könnyebben visszaoldható akrilát ragasztó réteget használnak a fólia helyett. Ezek az előnyök felülírják a jobb olvashatóság követelményét. A mai műhelyekben a papíröntésen alapuló eljárás terjedt el, aminek során a természetes anyagok használata, kíméletes bánásmód került előtérbe. A pergamen restaurálás módszere ugyancsak megváltozott. Itt is a kíméletes bánásmódon és a minimális vegyszerhasználaton van a hangsúly. Az akkori oldószerek, fertőtlenítőszerek többsége tiltólistára került. A hiányokat annakidején nem pótolták, hanem a pergamen lapot műanyag ragasztóval rögzített selyemszitával támasztották alá. Ma pergamenpéppel, vagy valódi pergamennel töltik ki a lyukakat, illetve erősítik meg a pergament. A pecsétrestaurálásban és másolatkészítésben érdemi változás nem történt. A tömeges fertőtlenítést — összhangban a nemzetközi gyakorlattal — megszüntették az Országos Levéltárban. Ennek kettős oka van: részben a ma érvényes környezetvédelmi és egészségügyi előírások, részben az, hogy a fertőtlenítés számos veszélyt jelent mind a levéltári anyagra mind az anyaggal dolgozókra nézve. Jelenleg nem ismert olyan vegyszer, ami elfogadható lenne. A penész problémát a megfelelő raktári körülmények biztosításával lehet kontrollálni, kézben tartani. 17