LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Albrechtné Kunszeri Gabriella: 1956 állományvédelmi tanulságai a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 5-22.
1956 állományvédelmi tanulságai legnevesebb műhelyei is átvették. A műhelybe látogató szakemberek láthatták a munka ésszerű, költségtakarékos voltát." A beigazolódott jó eljárásoknak köszönhetően sikerült a műhelyt szükséges méretűre fejleszteni. Jó érzékkel választotta ki azokat a külső intézményeket és szakembereket, akik úttörő munkájában a szükséges ismeretekkel segítették. Állandó kapcsolatot teremtett a Műanyagipari Kutatóintézet, a Nemzeti Múzeum, a Közegészségügyi Intézet és a Járványügyi Fertőtlenítő Intézet, a Gyógyszeripari Kutatóintézet, a Bőrgyári Anyagvizsgáló Laboratórium stb. szakembereivel, akik szaktudásukkal és speciális felszerelésüknek köszönhetően tették biztonságossá a Magyarországon új tudomány-technika gyakorlati alkalmazását.12 A műhely saját kísérletei és a szakirodalom alapján új és jobb anyagokat, eljárásokat dolgoztak ki. A restaurálás megindítása gyakorlatilag egy-egy eljárás kidolgozása után vált lehetővé. A kezelésre kerülő anyagok sürgősségi sorrendjét a levéltárosokkal egyeztetve állapították meg. A helyiségek, felszerelések egyre gyarapodtak, megkapták az anyagokat, az import beszerzésekhez szükséges devizát, ami lehetővé tette, hogy mindenben a legmodernebb, legjobb minőségű anyagokat és felszereléseket használhassák. A nagy tömegű, használhatatlan állapotban lévő iratok érdekében sikerült ésszerűsíteni, géppel segíteni a restaurálás menetét úgy, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. A műhely munkáját nemzetközi viszonylatban is elismerték. Nem hagyható említés nélkül, hogy a restaurátorok rendkívül szennyezett, fertőzött anyaggal dolgoztak; áldozatvállalásuk nélkül nem születhettek volna ezek az eredmények.1 3 Hasznosné Szöllős Ilona kizárólag szakképzett munkaerőt alkalmazott, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium bőrdíszmű és könyvkötő szakának legjobban végzett növendékeit, akik kézügyessége, szakmai oktatásuk színvonala biztosítékot jelentett. Természettudományos alapismereteik azonban - az iskola jellegéből fakadóan — korlátozottak voltak, ezért már 1959. őszén irat-könyv konzervátori tanfolyam engedélyezését kérte, annak érdekében, hogy a restauráló műhely dolgozói elsajátíthassák a felelősségteljes munkavégzéshez elengedhetetlen korszerű, tudományos alapokon nyugvó speciális ismereteket.1 4 A minisztérium levéltári osztálya engedélye alapján kiváló külső előadók bevonásával háromszor hat hónapos továbbképző tanfolyamot szervezett. A tananyagot úgy állították össze, hogy aki azt elsajátítja, az a saját munkáját tudományosan megindokolni tudó restaurátorrá váljon. Az előadók önzetlenül vállalkoztak az előadások megtartására, a jegyzetek megírására is.1 5 Az 1963. elején befejeződő tanfolyamnak, amely Magyarországon először látta el az önálló munkavégzéshez, döntéshozatalhoz elengedhetetlen természettudományos ismeretekkel a leendő könyv-és papírrestaurátorokat, nem csak az Országos Levéltárból voltak résztvevői. Az ott végzett szakemberek jelentős hazai közgyűjteményekben, pl. az OSZK-ban, az Iparművészeti- és az Orvostörténeti Múzeumban hasznosították megszerzett ismereteiket és adták tovább kollégáiknak. Az Országos Levéltár restauráló műhelyének fejlesztése folyamatos volt, a minisztérium támogatta az elképzeléseket. 1965-ben az Úri utcai épületben új helyiségekkel és berendezéssel bővült. A létszám az 1956-os két főről 1969-re fokozatosan 14-re emelkedett: tíz restaurátor-szakmunkás, három kisegítő restaurátor és egy fertőtlenítő gázmester dolgo-12 HASZNOSNÉ, d. n. 13 A műhely 1961 és 1965 között az alábbi mennyiségű iratot restaurálta: pergamen oklevél 618 db; irat, gépi restaurálása 96 637 fol., kézi restaurálás 1490 fol.; irat konzerválás 157 136 fol.; térkép-tervrajz 679 db; pecsét 751 db; kötet konzerválás 65 db; fertőtlenítés 2930 csomó. 14 MNL OL Y 7-1860/1961. " EMBER, 1961. 23-47.
