IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
pár hónapra vonatkozó információ kimaradásáról van szó. Az 1815. év halálozási adatai csak szeptember 11-ig állnak rendelkezésünkre, ám az 1816. évre vonatkozó beírások hiánytalanul megvannak. Hasonló a helyzet az 1821. év halálozási eseteivel: ott az esztendő október 6. napjáig tudjuk nyomon követni a beírásokat. A következő, 1822. évre vonatkozóan nominális kutatást csak a március 31-i bejegyzéstől lehet folytatni, mert ettől a dátumtól találhatóak meg újra lajstromunkban az elhunytak nevei. Viszont az évre vonatkozó összegzést már láthatjuk a fellelt források között, vagyis azt már maradéktalanul ismerjük, hogy hányán haltak meg összesen 1822-ben. A születési anyakönyvek listáján egy 1834. október 19-i újbarki keresztelésről hírt adó bejegyzés után szűnik meg forrásunk folytatólagossága egészen az 1842. évi adatokig, de a másodpéldányokból pótolva itt is rekonstruálni tudtuk egészen az 1835. év elejétől beírt összes információt. Az egyetlen jelentősebb hiány, ami viszont mindhárom anyakönyvtípust érintette Száron, rejtélyes módon éppen az 1848. és 1849. évek adataiban áll fenn: a születési és halálozási listák teljes egészében hiányoznak ezekből az esztendőkből úgy, hogy a megelőző és az ezeket követő évek maradéktalanul megvannak. Ennél is beszédesebbek a házassági anyakönyvek adatainak kiterjedése. Ott ugyanis az 1848. március 6. és 1849. november 13. közötti időszakról tudósító beírásokat tépték ki. Vagyis úgy tűnik, valaki célzottan eltüntette a forradalom és szabadságharc idején Száron keletkezett anyakönyvi adatokat. Mindezek mellett fontos foglalkoznunk azzal is, hogy milyen pontossággal jegyezték be a meglévő adatokat. Az 1736. év rögtön komoly fordulatot jelentett a szári anyakönyvezés terén: Bicskéről Szárra került az adminisztráció. A bicskei plébános 1736-os feljegyzései között már egyetlen szári gyermek keresztelése sem olvasható, míg ugyanebből az évből származó első szári adatsor mindössze egy kereszt elést jelez. Bár feltételezhetjük, hogy a község újjáépítésének első éveiben a létfenntartásban keletkező komoly nehézségek semmiképp sem jelenthettek pozitív körülményt a születések számának növekedését illetően, az évi egy születésre vonatkozó adatot mégis fenntartásokkal kell kezelnünk. Főleg, ha az azt megelőző hat „bicskei” évben a források szerint ennek többszöröse volt Száron a született gyermekek száma. így az 1736-os év kapcsán nagy valószínűséggel adatvesztéssel kell számolnunk. Ráadásul az 1736-ot követő néhány évre vonatkozó születési anyakönyvi információkat összevetve sem lehetünk nyugodtak a teljes körűséget illetően: amíg a „bicskei” évek alapján kirajzolódik egy viszonylag állandósuló születésszám-növekedés, amelynek értéke az évtized közepére évi tíz fő fölé ért, addig a szári plébánia által anyakönyvezett születésszámok csak 1741-re lépik át a tíz főt, és csak 1745-től mutatnak - igaz akkor hosszú távon a maga rapszodikussága mellett nagymértékű, tartós - növekedést. A jelenség oka véleményünk szerint nemcsak a telepesek meg nem szűnő ki- és bevándorlásában, hanem akár a már régebb óta működő bicskei és a frissen felállított, nagyobb nehézségekkel küzdő, 66
