IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
már a többség anyanyelvén jegyezték be az adatokat.20 A következő országgyűlés aztán még tovább ment a témában: törvény született arról, hogy 1840-hez képest három éven belül minden plébánia számára kötelező az anyakönyveket magyar nyelven vezetni.21 Ez tehát azokra a helyekre is vonatkozott, ahol nem laktak magyarok. Kopállik Kajetán a kor szári plébánosa kivárt, és csak a határidő lejártakor, az 1843. évtől kezdte el a fenti törvényre hivatkozva magyarul vezetni a szári anyakönyveket,22 bár kezdetben csak a másodpéldányokat.23 Apró nyelvi maradványként a hónapok neveit továbbra is latinul írta be, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy ekkor még nem terjedtek el általánosan ezeknek az elnevezéseknek a közkeletű, magyar nyelvben később általánossá vált formulái. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc politikai eseményeit is sajátosan követte Szár plébániahivatalának anyakönyv-vezetési formulája: 1848-tól a nyomtatványban például a jegyesek jogállására kérdező rubrikába már a korábbi „Nemtelen jobbágy / zsellér” helyett „Nemtelen lakos / telkes gazda / szolga” vagy például „Nemtelen bognár” bejegyzés került a plébános tollából, időszerűen jelezve a jobbágyfelszabadítás következtében megváltozott jogi helyzetet. A szabadságharc bukását követő neoabszolutista berendezkedés magyar nyelv elleni intézkedéseinek24 lenyomata viszont meglehetős késéssel jelent meg a szári anyakönyvekben: 1852-től lettek újra latin nyelvűek a nyomtatványok, de - mintha a politikai enyhülést érzékelte volna a plébános - 1860-as évek elejétől ezekbe a táblázatokba már újra magyarul íródtak a bejegyzések. 20 A tatai házassági anyakönyvek sorai között az ottani lelkészsegéd az 1836. év végén a következőképpen örvendezett: „E régen óhajtott törvénynek, mellynek kihirdetése minden Magyar keblét örömre gyullasztóit, következésében a hazai szent nyelvünkért szinte lángoló Fő Pásztorunk, Méltóságos Juranics Antal Győri egyházi Megyének lelkes Püspökje 1836-dik esztendőnek Nagy-Boldog-Asszony havának 16-dikán bocsájtottpásztori körlevele által (...) parancsolni méltoztatott: „Hogy minden Plébánosok vagy azoknak helyettesei az Anyakönyvek vezetésében, és azokból való hiteles kiadásokban az annyiszor említett Törvényhez magokat szorosan tartani, és azt tellyes értelme szerént tellyesíttetni ne késsenek” MNL OL Mikrofilmtár A1937. Tata anyakönyvei. 21 1840. évi törvény VI. te. 7. § https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84000006.TV&searchUrl=/ ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D27 Letöltés ideje: 2021. 07. 29. 22 Erről a halálozási anyakönyvek között egy hosszabb bejegyzésben írt 1843. december 31-én latinul. 23 Mivel az elsődleges példányok nagy része ebből az időszakból elveszett, nem tudjuk meddig volt jelen ez a gyakorlat. Az biztos, hogy 1844-ben még latinul írta a születési első példányokat. 24 Lásd bővebben: Csorba László: Az önkényuralom kora. In: Magyarország a 19. században. Szerk.: Gergely András. Osiris, Budapest, 2005. 279-327. o. 25 MNL OL Mikrofilmtár A1490. Szár anyakönyvei. A matrikulák között kisebb-nagyobb hiányosságok találhatók: néhány oldal elveszett vagy megrongálódott. Ez esetben a megyei levéltárban őrzött, a mormon egyház által szintén filmre vett másodpéldányokhoz fordultunk, de ott sem találtunk meg természetesen minden hiányzó információt.25 Ezek szerencsére nem befolyásolják számottevően megállapításaink érvényességét, hiszen mindössze 65
