IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Haraszti Viktor: Levéltári kutatás, publikáció. Korlátok és lehetőségek az adatvédelem primátusában
Levéltári kutatás, publikáció »115 a védőbeszédeket és az utolsó szó jogán elmondottakat - a Belügyminisztérium hangtechnikusai rögzítették magnószalagra, a felvételeket 1990 óta a Magyar Országos Levéltárban őrizték, és a tudományos kutatók számára hozzáférhetővé is tették. Az elképzelés szerint a felvételt az OSA-hoz tartozó, 150 fő befogadására alkalmas Centrális Galériában az eredeti időrendben tervezték közzétenni, pontosan úgy, ahogyan ötven évvel azelőtt elhangzott: június 9-én - ami 1958-ban is hétfőre esett - fél 10-től 20 óra 40 percig a tárgyalást, a halálos ítéletet pedig június 15-én 18 órakor tervezték lejátszani. A MOL a teljes, akkorra már digitalizált hanganyag nyilvános lejátszását az Avtv. rendelkezései alapján az érintettek hozzájárulásának beszerzéséhez kötötte. Bár a még élő vádlottak hozzájáruló nyilatkozatait az OSA megszerezte, a MOL a perben érintett egyéb érintettek személyiségi jogi védelmére hivatkozva a hanganyagot mégsem adta át,23 hivatkozva az Ltv. már többször idézett rendelkezésére, miszerint az érintett halálozásának évétől számított 30 év a védelmi idő. Rév István, az OSA vezetője szerint a per összes élő szereplőjétől és az elhunytak hozzátartozóitól, mintegy 300 személytől kellett volna hozzájáruló nyilatkozatot beszerezniük. 23 Nagy Imre-perpatvar, HVG 2008. május 28., https://hvg.hu/hetilap.prizma/200822_Nagy_ Imreperpatvar (A letöltés ideje: 2019. szeptember 17.) 24 Hamvay Péter: Nagy Imre per: némaságra ítélve, Népszava, 2008. május 28. 25 Mégis nyilvánosságra kerül a Nagy Imre per hanganyaga, Népszava, 2008. május 31. Hogyan nézzünk szembe a múltunkkal, ha nem ismerjük annak forrásait? Ha fontosabbak az adminisztratív akadályok, mint a nyilvánosság? - tette fel a kérdést a Népszava.24 Több mint negyven történész és levéltáros kérte a Magyar Országos Levéltár - egyre nagyobb nyomás alá kerülő - vezetését, hogy az 50. évforduló alkalmából tegye lehetővé a per hangfelvételének lejátszását.25 Nemsokára egy jogi kiskapu megtalálásával út nyílhatott a felvételek lejátszásához. Az OSA egyik munkatársa - Tamási Miklós - tudományos kutatóként (tehát magánszemélyként) kapott engedélyt a hangfelvételek megismerésére, kért és kapott a teljes anyagról - térítési díj ellenében - digitalizált, anonimizálatlan másolatot. A levéltári törvény 24. §-a értelmében ugyanis az 1990 előtt keletkezett, személyes adatot is tartalmazó levéltári anyagot az, aki tudományos célból kutatja, megismerheti, és arról minden adatot tartalmazó másolatot is kaphat. Azaz, a másik oldalról megközelítve: a levéltár az ilyen dokumentációk megismerését köteles biztosítani, és a másolat kiadását nem tagadhatja meg. „Rév István, az OSA igazgatója természetesen nem akart nyilatkozni arról, hogy mi a kutató szándéka a másolattal, de az előzmények ismeretében nem
