IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Cseh Gergő Bendegúz: Ügynöklista a mágnesszalagon? Számítógépes hálózati adatbázisok és adatvédelem a Történeti Levéltárban
Ügynöklista a mágnesszalagon? ■ 27 ra és a korszerű számítógépes adatbázisokra egyaránt. A magyarországi titkosszolgálatok különböző nyilvántartásai az 1950-es évek elején bekövetkezett államvédelmi szemléletváltás következtében érték el a hatékony teljesítőképesség határait. A társadalom totális ellenőrzésének céljából az Államvédelmi Hatóság a korszakban mintegy egymillió személyt tartott ellenségként számon,5 ezen személyek vagy a különböző kategóriákba sorolt együttműködők adatainak hatékony kezelése azonban a karton rendszerű nyilvántartások segítségével egyre komolyabb problémákat okozott a szolgálatoknak. Nem csak az adatok gyors és megbízható visszakeresése, de a különböző szempontok szerinti szűrés és a csoportosított lekérdezések lehetősége sem volt biztosított a manuálisan kezelt rendszerben. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a számítógépesítés 1990 előtt soha nem szorította ki a papíralapú nyilvántartásokat sem idehaza, sem az egykori Varsói Szerződés közép-európai tagállamainak titkosszolgálatainál.) Ezekre a problémákra több alkalommal is felfigyeltek a párt és a belügy illetékesei, azonban a megoldást ekkor még csak a manuálisan kezelt, karton rendszerű nyilvántartások tökéletesítésében és a feleslegesnek ítélt adatok törlésében látták.6 A hatékonyság növelésére komoly igény volt tehát már az ‘50-es évek elejétől, a technikai fejlődés azonban csak az évtized végére teremtette meg a lehetőséget az adatok visszakeresésének kezdetleges gépesítésére, vagy legalább ezen automatizálási folyamat beindítására. A BM Rejtjelközpontjában 1958-ban vezették be az első ún. Hollerith-rendszerű7 lyukkártyás adatfeldolgozó gépet, két évvel később pedig már üzembe helyezték az egyik első elektronikus számítógépet is Magyarországon ugyanerre a célra. Az ún. Hollerith-technológia ezután sokáig meghatározó szerepet töltött be a BM különböző adattárainak gépesítésében. Még a két évtizeddel később, 1980-ban kiadott Állambiztonsági Értelmező Kéziszótár is a következőképpen fogalmaz: „Hollerith-eljárás (ném.): adatok, információk lyukkártyarendszeren alapuló gépi rendezése, feldolgozása, Baráth Magdolna: Az államvédelem az egységes Belügyminisztériumban. Betekintő 2010/3. Cseh Gergő Bendegúz - Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek központi nyilvántartási rendszere és annak számítógépesítése (1962-1990). In: A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára közös munkacsoportjának jelentése az 1990 előtti állambiztonsági szervek mágnesszalagokon megőrzött adatállományának vizsgálatáról. 9-48. https://www.abtl.hu/magnesszalag_jelentes (A letöltés ideje: 2021. március 19.) A gépi adatfeldolgozást forradalmasító lyukkártyás rendszer bevezetése Herman Hollerith német származású amerikai statisztikus, feltaláló nevéhez fűződik. Hollerith az 1890-es amerikai népszámlálási adatok feldolgozása során alkalmazta először az egységesen kódtábla szerint kilyukasztott kártyák feldolgozásán alapuló rendszert.
