IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Reisz T. Csaba: Kutatási szabadság és annak korlátai a magyarországi levéltárakban (1945-től napjainkig). Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 5-25.
Kutatási szabadság és annak korlátái a magyarországi lev é It ár a kb a n A törvény erejű rendelet végrehajtására további részletszabályokat állapított meg az illetékes (vallás- és közoktatásügyi) miniszter. A levéltárakban található köziratok közül a felszabadulás (1945) előtt keletkezettekben a magánszemély a levéltárvezető engedélyével kutathatott és másolatot kérhetett. A zárt anyagokban tilos, egyéb anyagban szabad volt a kutatás.8 8 1610-26/1950 (08.08) VKM rendelet a levéltárakról szóló 1950:29. tvr. végrehajtásáról. (1950. 08. 08.) Ezt kiegészítette az 1610-44/1950 VKM rendelet (1950. 09. 24.) Az 1950-es évek az éberség jegyében teltek, amikor az ellenség állandó jelenlététől tartottak, pontosabban állandóan tartottak az ellenség jelenlététől. Jellemző a kül- és belföldi kutatók, a politikai megbízhatóság alapján adott kutatási jogosultságok eltérése, valamint az újkori iratanyag minél teljesebb elzárása a kutatás elől. 1951 nyarán a LÓK arra utasította a megyei levéltárakat, hogy a külföldről érkező magán érdeklődésre csak azután válaszoljanak, miután az érdeklődő hazáj abéli tudományos intézmény a kérés teljesítését támogatta.9 1952 októberében a LÓK elrendelte, hogy az igazoló bizottsági iratokba az érdekelt sem nézhet bele, csak a határozatot nézheti meg és másolhatja; más személy semmit nem láthat az iratokból (de hatóságok szabadon betekinthetnek és másolhatnak).10 1953-ban a LÓK újabb rendelete szerint az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a minisztériumok, az Országos Tervhivatal, az MTA felhatalmazott megbízottai, a Magyar Dolgozók Pártja központi szervei, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség és a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazolt tagjai bármely iratban kutathattak, kivéve, ha az saját személyükre vonatkozott. Más köziratképzők saját és jogelődeik irataiban ügyviteli céllal szabadon, mások irataiban a LÓK engedélyével kutathattak. Minden egyéb közérdekű kutatás a LÓK engedélyével történhetett, a magánérdekű kutatás tilos volt. Az iratokból a levéltárosok „az éberség fenntartásával” adhattak felvilágosítást.11 Ugyanebben az évben arról is rendelet született, hogy az 1945 után keletkezett választási névjegyzékekből a levéltárak csak a hatóságoknak és a Népfrontnak adhatnak másolatot vagy adatot.12 A kutatás szabadsága feletti felügyelet tovább erősödött 1954-ben: ekkor szabályozták a levéltári dolgozók jogosultságait: nem volt szükségük kutatási engedélyre, ha tudományos munkához gyűjtöttek anyagot, vagy társadalmi munkában, felkérésre, levéltáron belüli célokhoz (pl. faliújság) végeztek díjtalanul kutatást. Azt azonban helytelenítette a szabályozás, ha adatot szolgáltatnak vagy cikket írnak pl. a helyi lapba a levéltári anyagból.13 9 1610-K99-1 /1951 LÓK - Külföldről érkező magán érdeklődések megválaszolása (1951. 06. 25.) 10 864-143/1952 LÓK - A levéltárban elhelyezett igazolóbizottsági iratokba való betekintés és az azokból kiállítandó másolatok ügyének szabályozása (1952. 10. 11.) 11 86401—9—4/1953 LÓK — Az 1945. évben és azután keletkezett iratanyagban való kutatás (1953. 02. 07.) 12 86401-9-8/1953 LÓK - Adatszolgáltatás az állami levéltárak őrizetében álló felszabadulás utáni névjegyzékekből (1953. 04. 03.) 13 13—00—8/1954 LÓK — A levéltári dolgozók kutatási engedélye (1954. 02. 09.) 9
