IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Reisz T. Csaba: Kutatási szabadság és annak korlátai a magyarországi levéltárakban (1945-től napjainkig). Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 5-25.
Ret s % T. Csaba levéltárra változott. A ’60-as évektől kezdődően sorra alakultak a felsőoktatási és egyéb szaklevéltárak, az 1995. évi levéltári törvény pedig a nyilvános magánlevéltárak kategóriájával építette be a rendszerbe az elsősorban felekezeti levéltárakat. Ez a struktúra egészen 2012-ig állt fenn, ekkor a megyei levéltárak a MOL-ba olvadtak (szeptember 30.), amely átalakult Magyar Nemzeti Levéltárrá (október 1.). Jogi szabályozás A 20. század második világégése Magyarország számára is jelentős veszteséget okozott, emberéletben, gazdasági eszközökben, kulturális értékekben egyaránt. A zilált viszonyok rendezéséhez — a levéltárügy terén is — már 1945 tavaszától hozzáláttak, kezdetben az iratpusztulás megakadályozása volt a cél (rendeletek a magánjavak, elhagyott javak védelméről, begyűjtéséről, közgyűjteménybe szállításáról). E tevékenység keretében sok családi levéltár került be a levéltárakba is. 1947 nyarán jelent meg az új korszak első levéltári törvénye.6 Jelentőségét elsőségén kívül az is adja, hogy ezt követően a rendszerváltásig (1990) már nem születik a joghierarchia csúcsán újabb szabályozás, és jogalkotást csak alacsonyabb szinteken, általában kormányzati vagy alárendelt végrehajtó szervek végeznek. A törvény biztosította a magánszemély számára az 50 évnél régebbi iratokban a kutatást a köziratokban, ha a nyilvánosságra hozatal nem sértett közérdeket. Az újabb keletű iratok esetében a Nemzetgyűlés vagy az illetékes miniszter engedélye volt szükséges. Egyes iratokban nem engedélyezték a kutatást (számvevőszék, bíróságok, ügyészségek, bűnügyi nyilvántartás). A MOL-ban a tudományos kutatás díjtalan volt, más célból végzett kutatás esetén díjat kellett fizetni. A vármegyei levéltárakban való kutatást a törvényhatóság első tisztviselője engedélyezte, végső fokon a belügy- és a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntött. A természetes és jogi személyek magániratait tartalmazó közérdekű magánlevéltár tulajdonosa az 50 évnél régebbi iratok kutatását esetenként engedélyezni volt köteles. 6 1947. évi XXI. törvény. 7 1950:29. tvr. Az 1948-at követő politikai változások (a kommunista párt egypárti uralma) után a levéltárügy is új szabályozást kapott 1950-ben.7 A törvényerejű rendelet a törvénnyel azonos szinten állt, csak nem a formálissá vált törvényhozás, hanem a hatalom testületi csúcsszerve (Elnöki Tanács) alkotta azt meg. Az új jogszabály szerint „a történeti fejlődés írott emlékeit” fokozottan kell védeni és a kutatás számára hozzáférhetővé tenni. Megszüntették a kisebb, megyei városi és községi levéltárakat, anyagukat a közlevéltárakba szállították. A közlevéltárakban lehetett kutatni, a tudományos kutatás díjtalan volt, a kutatás minősítésénél adódó vitás esetekben az újonnan megszervezett LÓK döntött. A levéltárba adott köziratok egyes részeit az illetékes miniszter zárt anyaggá minősíthette. A jogbiztonságot súlyosan veszélyeztette, hogy ez a jogszabály büntetőjogi szabályokat is tartalmazott az iratanyagban okozott károk (megsemmisítés, külföldre vitel stb.) esetére. 8
