IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Reisz T. Csaba: Kutatási szabadság és annak korlátai a magyarországi levéltárakban (1945-től napjainkig). Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 5-25.
Kutatási szabadság és annak korlátái a magyarországi lev é It ár a kb a n Ágazati irányítás Magyarországon a levéltárügy 1922-ig a belügyi tárcához tartozott, ekkor a tárcát váltó miniszter, gr. Klebelsberg Kuno addigi belügy-, akkortól vallás- és közoktatásügyi miniszter magával vitte ezt a szakterületet is. A levéltárügy ez időtől fogva — egy igen rövid időszakot leszámítva — mindig a kultúráért felelős minisztériumhoz tartozik.3 (1951-ig: Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium; 1951—1956: Népművelési Minisztérium; 1957—1974: Művelődésügyi Minisztérium; 1974—1980: Kulturális Minisztérium; 1980—1990: Művelődési Minisztérium; 1990—1998: Művelődési és Közoktatási Minisztérium; 1998—2006: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 2006—2010: Oktatási és Kulturális Minisztérium; 2010—2012: Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, 2012—: Emberi Erőforrások Minisztériuma). 3 A szervezetre lásd A Magyar állam szervei (adatbázis), http:/ /193.224.149.3:8080/mol/masz 4 1947. évi XXI. törvény a levéltárügy rendezéséről. (1947. 07. 29.) 5 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelete a levéltárakról. (1950:29. tvr.) A levéltárügy országos irányítását először a levéltárak országos főfelügyelője végezte (1949—1950). Feladata az volt, hogy az országban kallódó levéltári anyagot a további kallódástól és a pusztulástól megóvja, illetve hogy előkészítse az új levéltári törvényerejű rendeletet, és ezzel kapcsolatban megszervezze a Levéltárak Országos Központját (LÓK). A LÓK 1950—1957 között irányította a levéltárügyet, igen fontos, központi, a szakmai kérdéseket számos utasítással, körlevéllel, tájékoztatóval szabályozó, koordináló intézményként működött. Jelentőségét mutatja, hogy az 1957-től a szakminisztérium Levéltári Osztályaként (MM LO) működő jogutódját is sokszor és sokáig LÓK-ként emlegették, amely a minisztérium 1968. évi átszervezésekor Levéltári Igazgatóság (LIG) néven folytatta szakmai irányító munkáját 1976-ig. 1977-től ismét a kulturális tárca Levéltári Osztályaként (pl. KM LO) tevékenykedett a központi szakmai irányítás, napjainkra azonban szervezetileg a közgyűjtemények közé tagolódva önállósága megszűnt, az itt dolgozó szakapparátus létszáma drasztikusan lecsökkent, tudásdeficitje pedig kimagasló. Az 1947-ben kiadott első levéltári törvény szerint közlevéltárak voltak a Magyar Országos Levéltár (MÓL), az alárendeltségében működő állami kerületi levéltárak, továbbá a Honvéd Levéltár és Múzeum. Létező levéltárak voltak a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak, a vármegyei, törvényhatósági jogú városi és községi levéltárak, a múzeumokban, közkönyvtárakban őrzött levéltárak, a felekezeti levéltárak, továbbá a fenti kategóriákba nem tartozó közérdekű magánlevéltárak.4 A politikai egyszínűség létrejöttét követően az intézményrendszerben is a központosítás és az egyszerűsítés hozott változást.5 A közlevéltárak köre nem változott, a megyei, városi és községi levéltárak, a hiteleshelyi országos levéltárak megszűntek, anyagukat az állami kerületi levéltárak vették át. Nemzeti érdekű levéltárak lettek az egyházi levéltárak és a korábban közérdekűnek nevezett magánlevéltárak. Az összevont megyei és városi közlevéltárak elnevezése 1953-ban „állami”-ra változott és mindegyik sorszámot kapott. 1968. január 1-jétől a levéltári szervezetet (is) decentralizálták, a területi levéltárak a megyei tanácsok fenntartásába kerültek, és nevük megyei 7
