IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Reisz T. Csaba: Kutatási szabadság és annak korlátai a magyarországi levéltárakban (1945-től napjainkig). Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 5-25.
Ret s % T. Csaba • az anyag rendezetlen és átnézése csak szálasán (lapról lapra) történhet; • a levéltár nyitva tartása nem kutatóbarát, elsősorban az akadémiai (tudományos kutatói és felsőoktatási) szektor számára elérhető, este és hétvégén zárva tart; • a kutatótermi kapacitás (ülőhelyek, mikrofilmolvasók, számítógépek) nem elegendő; • eredeti helyett rosszabb minőségű másolatok kutathatók; • elégtelen másolatkészítési lehetőség (magas költségek, saját eszközök tiltása); • az iratanyaghoz hozzáférés jogi korlátozása (az irat keletkezésének időpontja vagy minősített tartalma szerint, továbbá kutatók esetében az életkor, az állampolgárság, az érintettség, a tudományos minőség, a politikai megbízhatóság szerinti eltérő jogosultságok). A felsorolt problémák egyenként is önálló tanulmányt érdemelnének, azok kezelése, elhárítása, megoldása a levéltári vezetők és az alkalmazottak nagy energiát igénylő munkáját követeli meg. Jelen dolgozat az utolsó (amely valójában a legalapvetőbb) kutatási korlátozási kört mutatja be történetiségében és hatályos állapotában Magyarországon, 1945-től napjainkig. A kérdés fontosságát az adja, hogy a hagyományosan történetiközigazgatási képzettséggel rendelkező levéltári dolgozóktól olyan körültekintő, naprakész jogi ismeretet követel meg, amelyet tanulmányaik során nem szereznek meg, és amelynek pótlására szervezett keretek között csak nagyon ritkán — ha éppen soha nem — kerül sor. Ez a helyzet viszont a kutatókkal kapcsolatba kerülő levéltári munkatársak számára olyan napi stresszt okoz, amely munkájuk minőségi végzését is befolyásolja: könnyű belátni, hogy senki nem szeretne hibázni, jogosulatlan személynek vagy tiltott anyagot kiadni, és sokszor inkább visszatartják az iratokat, semmint valami reparálhatatlan hibát kövessenek el. Sokszor maga a felelősség, hogy a jogi korlátokat pontosan betartsák, bénítólag hathat a munkatársakra. Persze olyan tapasztalatunk is van, hogy a jog nem ismeretében, sőt, annak negligálásával történik a kutatók kiszolgálása — ez pedig esetenként elementáris veszélyeket hordoz magában, amint arra az anyakönyvek kutathatóságával kapcsolatosan majd kitérek.2 2 A tanulmányban hivatkozott egyes jogszabályok, források elérhetők a Magyar Levéltári Portál „Levéltári Korpusz” szolgáltatásában ( http://www.archivportal.arcanum.hu/korpusz ). A dokumentumok egyértelmű azonosításához az iktatószámot, a címet (tárgyat) és a keletkezés időpontját adom meg, ennek alapján a korpuszban könnyen fellelhetők a — magyar nyelvű — dokumentumok. Az összefoglalás jobb megértéséhez szükségesnek látszott a gyakran változó elnevezésű minisztériumi, továbbá az országos irányítást végző szerv, valamint a levéltári szervezet rövid ismertetése. A jogi szabályozás kronologikus rendben mutatja be a normaalkotás dinamizmusát, elaprózódását majd összefoglaló jellegű (tartósabbnak bizonyuló) szabályozását. Az összegzés nem foglalkozik a tervezetekkel és a koncepciókkal, mert a kiadott és ható normák bemutatására törekszik csak. Egyes kiemelt témák önálló szabályozási története zárja a dolgozatot. 6
