IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat

Kutatási szabályok - Reisz T. Csaba: Kutatási szabadság és annak korlátai a magyarországi levéltárakban (1945-től napjainkig). Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 5-25.

Reisz T.

C

saba

KUTATÁSI SZABADSÁG ÉS ANNAK

KORLÁTÁI A MAGYARORSZÁGI

LEVÉLTÁRAKBAN

1945-TÓL NAPJAINKIG1

1 A tanulmány a Nemzetközi Levéltár-tudományi Intézet (Trieste

-Maribor)

2014. évi nemzetközi levéltári napja konferenciájára készült, angolul megjelent: Atlanti. Review

for modem archival theory and practice. Vol. 24. N. 1. Trieste-Maribor, 2014. 201-218. Az

eredetileg magyarul készült tanulmányt ezúton adjuk közre.

Bevezetés

A hivatalos és magánírásbeliség történeti vagy maradandó értékű iratait a levéltárak őrzik. Az ügyviteli érdekből nem szükséges, de fontos információt hordozó dokumentumok szabályos átadási eljárás vagy iratmentés során kerülnek az iratképzőtől, annak jogutódjától vagy örökösétől végső őrzési helyükre. A levéltárak gondoskodnak az iratok megfelelő körülmények közötti őrzéséről és biztosítják azok kutathatóságát. Ha szükséges, a levéltári szakemberek kutathatóságot segítő eszközöket: jegyzékeket, repertóriumokat, másolatokat, online adatbázisokat készítenek, teljes iratanyagok digitalizálását végzik el. A kutatók az így őrzött és hozzáférhetővé tett iratok között saját céljaik szerint kutatnak, szükség szerint a kor technikai adottságainak megfelelő másolatokat készít(tet)ve a nekik fontos dokumentumokról. E munkájukban a legteljesebb segítséget nyújták nekik a levéltárosok.

A fenti állapotleírás a legnagyobb kutatási szabadságot jelenti, ahol a levéltár nem más, mint a kutatók által vágyott, napsütötte béke szigete, ahol csendes kutatóhelyeken elmélyülten azt csinálhatnak, amiben kedvüket lelik.

Sajnos azonban a hétköznapi tapasztalat minden területen tud olyan akadályokat említeni, amelyek a kutatás szabadságának kisebb, nagyobb vagy igen jelentős korlátokat szabnak. Mik is lehetnek ezek a korlátozások (megfogalmazásuk már a feladatot is kijelöli, hogy miket kellene megszüntetni, átgondolásuk ezért nem hiábavaló):

• az

iratanyag — bár már levéltárban volna a helye — még mindig az iratképzőnél van, esetleg már meg is semmisült, így nem vagy csak nehézséggel kutatható;

• a

levéltárba került iratanyaghoz — az abban való kutatáshoz — nincsenek korabeli vagy később készült irattári vagy levéltári segédletek;

5