IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.
jövőben, amikor elektronikus iratok fognak keletkezni, akkor mondjuk megoldható az online hozzáférés; de a BFL által őrzött, majdnem 27-28, vagy az OL 70 kilométernyi anyaga nem hogy a mi életünkben, de szerintem még az unokáink életében sem lesz digitalizálva. Mindig lesz egy személyes kontaktus, kell, hogy legyen, és ott mindig felkészült embereknek kell lenni. Ahol sok az ember, nagy az iratanyag, ott van specializáció, tehát kell, hogy legyen kutatószolgálat. A családkutatók Szécsényi: A kutatási esetek legszámottevőbb csoportjáról is ejtsünk talán még szót; a családkutatókra gondolok. Ezek olyan területei a kutatásnak, amelyek meglehetősen egysíkúak. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan ebből élnek, ingyen adunk irodát, fűtést és anyagot a kutatónak, aki komoly pénzt keres, a levéltár pedig ebből nem jut semmihez. Sőt leszúrnak bennünket, hogyha valamilyen ok miatt nem tudjuk az ő igényeiknek megfelelően kiadni az anyagot. Azt hiszem, a levéltárak megtehetnék, ha már az adatbázis-építésnél, a szolgáltató levéltárnál tartunk, hogy az anyagok egy része, amelyeket jól meghatározható kutatói csoportok kutatnak és meglehetősen egysíkúak, megvásárolható formában az internetre kerüljenek. Ha pedig valaki nem akarja megvásárolni ezt a kényelmet, akkor fáradjon be a levéltárba és tekerje a filmeket - és ahogy például Szlovákiában is, tekercsenként, anyakönyvenként fizessen érte. Bizonyos esetekben nyilvánvaló, hogy nincs szükség arra az integráló tudásra, amivel rendelkeznek a levéltárosok; ilyen esetekben, ha csak lehet, ezeket az igényeket valamilyen módon ki kellene szervezi a levéltárból, ez hihetetlen könnyebbséget okozna. Reísz: A beszélgetés előkészítésekor merült fel a kutatók oktatásának kérdése. Úgy vélem, nem szabad szétforgácsolni az erőket, hanem döntsük el közösen, hogy ki mit tud ehhez hozzáadni. Az a lényeg, hogy ne csak én tudjam, hogy vannak ilyen és ilyen, a kutatókat segítő tájékoztatók, de a honlapunkra ellátogató is megkapja azt. Tehát mindenkinek a saját intézményében van akkor a házi feladata egyelőre; hogy ezeket a tapasztalatokat megfogadja és intézkedjék valami módon. Szécsényi: Egyetértek ezzel, s felhívnám a figyelmeteket, hogy mind az angolszász, de a német, s a francia szakirodaimban is komoly kézikönyvek vannak kifejezetten amatőr kutatóknak, családkutatóknak, jó lenne egyszerűen csak honosítani, átdolgozni ezeket. Kutatás a nyilvános magálevéltárakban, adatvédelem Horváth: Volna itt egy másik fontos kérdéskör. Nevezetesen a magánveléltárakban folyó kutatás-engedélyezés ügye; merthogy, a nyilvános magánlevéltárak lényegében ugye azt engednek kutatni, akit akarnak. Erre vonatkozólag kérdezem az itt jelenlévő nem közlevéltári kollégákat, hogy mi erről a véleményük és hogy milyen megoldást vélnének elfogadhatónak, és egyáltalán, hogy adódtak-e a kutatói igények teljesítésével kapcsolatos problémák. Mózessy: A törvény úgy fogalmaz, hogy ez esetben magániratokról van szó. Horváth: ...ami némileg abszurdum..., igen. 34
