IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.
Reisz: ...de ez fejleszthető... Toronyi: Lehet, hogy ott egy olyan embert kell alkalmazni, akinek ez a legfontosabb skillje, hogy tudja kezelni a kutatókat, és nem az, hogy mondjuk jól tud iratot rendezni meg ismeri a 15. századi pecséteket. Szécsényi: Azt hiszem, hogy két dolog erősen keveredik. Ugyanis nem minden dolog, ami a kutatókat szolgálja, tartozik a kutatószolgálat feladatkörébe. Hiszen az adatbázisok kérdése, hogy milyen adatokat hogyan kapcsolnak össze, úgy vélem, ez nem kutatószolgálati kérdés, ez a kutatószolgálat nélkül is hozzáférhető. Van aki tudja, hogy mit keres, tudja, hogyan kell ezeket használni; de sokszor még profi kutatókról is kiderül, hogy nem követik a mi logikánkat: saját elképzeléseik vannak. A minisztérium által tavaly közzétett szolgáltató levéltár stratégiai koncepciója is pontosan azokat a dolgokat sorolja fel, amelyekről itt többen beszéltek. Újtípusú kutatási segédletek kifejlesztése, széleskörű hozzáférhetőség, a tájékoztatás színvonalának emelése, eszközrendszer és egyebek. Mindez rendkívül fontos, de van egy másik része is a dolognak: a kutatószolgálat, ahol már a levéltáros is, az emberi tényező is beavatkozik, belekerül ebbe az összképbe. Ahogy Csaba mondta, náluk most kezdeményezik, hogy referensek is kerüljenek a kutatószolgálathoz. Ezt alapvetően fontos dolognak tartom. A kutatószolgálat munkáját levéltárosok, referensek végezzék, vagy olyan kollégák, akiknek a szakmai tudása, tapsztalata sokszor fölér a levéltároséval. Ez azért is fontos, mert kétfajta értelemben is kulcsfontosságú a levéltáros szerepe. Nincs az az adatbázis, nyilvántartás, segédlet, amelyik azt az anyagismeretet, tapasztalatot, főleg ha az adott kolléga adatbázist is épített, akárcsak kutatott, de főként amit tanult, nos, ezt az összefüggésrendszert vissza tudja adni. A BFL-ben is sok adatbázis létezik, a kutatók mégis rendszeresen segítségre szorulnak. Még profi kutatók is odajönnek hozzánk és megkérdezik, hogy jól gondolják-e; s milyen ötleteink vannak a kutatás folytatásához. Az amatőr kutatókról már nem is beszélve. Tehát az a személy, aki az összefüggésrendszert a történelmi ismeretekkel együtt birtokolja és a levéltári anyagot is ismeri, s persze az adatbázisokat is jól ismeri: kulcsfigura, még a profi kutatókat illetően is. Másik értelemben is kulcsfontosságú az emberi tényező, hiszen sok esetben a regisztráció alatti beszélgetés során derül ki, hogy milyen út vezethet a kutatási cél eléréséhez. Igen fontos tehát, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkező személy végezze a kutatószolgálati munkát, s érdemben tudjon felvilágosítást nyújtani. Egyetértek azzal, hogy azok a levéltárosok, akik nem ismerik a levéltár egész szerkezetét, az iratanyagok zömét, valamilyen módon nem dolgoztak, vagy dolgoznak jelenleg is iratanyag mellett, sokkal kevésbé alkalmasak a kutató szolgálatra, mint azok, akiknek konkrét és átfogó anyagismeretük is van. Sajnálatos ugyanakkor, hogy ezt a tapsztalatot, tudást, ezt nem igazán becsülik meg a levéltárakban. A szakma ráadásul referencia nélküli parkolópályának tekinti a kutatószolgálatot, és akit odahelyeznek rendszerint évekre ott is hagyják, ezért a kutatószolgálat tagjainak rendszeres cseréjére volna szükség. Az meg külön bosszantó, ha nem levéltárosok, vagy nem megfelelő ismeretekkel rendelkező emberek a kutatószolgálat munkatársai, a kutatócsőszök. Tehát ez egy nagyon fontos hely és nem csak akkor és azért, - amit a levéltárak vezetői és a levéltári elit szívesen emleget, ha valakit oda akarnak helyezni - mert ez a levéltár arca, itt találkozik először a kutató az intézménnyel..., stb. Horváth: Jó, hát itt nyilván feszül bizonyos fajta ellentmondás vagy ellentét koncepcionálisan a dolgokban... 32
