IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.
ból. Mielőtt ide indultam, megnéztem az elmúlt tíz év kutatói adatait. Az utóbbi néhány évben növekedtek ezek a számok, s ebben az évben már most (szeptember) kétszerese annak, ami 2004-ben az év végén volt. Lehet, hogy a számok tükrében ez esetleg nem tűnik soknak, ám a valóságban mindehhez ugyanúgy egy levéltáros Járul”, és a kutatók „tudásszintje” csak lassan javul, míg a rájuk fordítható idő feleződik. Egyébként tapasztalható — igaz szerény mértékű — javulás. A másik érdekesség szerintem, hogy az üzemszerű működésnek van egy bizonyos fegyelmező ereje is. Ha valaki azonban besétál egy otthonos légkörű kis kutatóterembe, ahol csupán ketten-hárman ülnek, többet és gyakrabban fog kérdéseket feltenni a kutatott anyaggal kapcsolatban, s más az anyag kikérése, kiadása is. Ezek a sajátosságok szerintem mindig is jellemzőek lesznek. Emellett persze a különbség tompul majd, ennek azonban olyan feltételei vannak, amiket még meg kell teremteni. Toronyi: A kicsi levéltárak működésének nyilvánvalóan van egy ilyenfajta jellemzője, aminek a hasznát viszont mi magunk is élvezhetjük; mert az igaz, hogy mi pátyolgatjuk a kutatókat, de én legalábbis úgy érzem, hogy viszont ők is engem. Gyakran előfordul, hogy kap valaki két doboz, kvázi rendezetlen iratot, amit aztán én - kis túlzással - pallidálva és jegyzékkel ellátva kapok vissza. Mert hát, hogy valamit, valamiért. De ez nem egyszer előfordult és nagyon-nagyon hasznos tud lenni... Horváth: Előfordul tehát, hogy a kutatók végeznek ilyen darabszintű rendezési munkát, palliumoznak és a többi...? Toronyi: Igen, igen... bedolgoznak... Horváth: És utána dicséretben részesülnek... Toronyi: Hát, ha már a kezében van, ha már úgyis végignézi, akkor már a gémkapcsot is kiszedheti igazából..., nem? [Derültség.] Zalai: Ehhez azonban megbízható kutatókra van szükség. Nálunk is előfordul, hogy besegítenek a kutatók. Mert Hajdú Tibor például a Károlyi Mihály fond rendezése során önként ajánlotta fel a segítségét. Azt gondolom, hogy ezt ki kell használni. Úgy gondolom, hogy akármilyen modem levéltár leszünk, az emberi tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egész erről szól, végül is... Horváth: És tapasztalataitok szerint a levéltáros jó pszichológus? Zalai: Hát kell, hogy az legyen! Horváth: Terapeuta...? Zalai: Nekem már volt olyan kutatóm, aki hisztériás rohamot kapott és a fejét a falba verte; utána nagyon jóba lettünk... Reisz: Ennek a komolytalannak tűnő kérdésnek a komoly oldalára is felhívhatjuk a figyelmet, — bizony a képzésnek esetenként része kell legyen, vezetőknél mindenképpen, de egyébként is hasznos —, amikor jelezzük, hogy a konfliktuskezelés képességének megléte és fejlesztése szükséges a kutatószolgálati munkában. Óbudán, ahol főként anyakönyvi mikrofilmek kutatása folyik, nagyrészt a kevésbé képzett kutatók jelennek meg, akik esetenként arrogánsak is. Erőteljes rendszabályokat kellett foganatosítanunk például azért, hogy ne verjék meg egymást reggel fél kilenckor, azért, hogy ki üljön a jobb mikrofilmező géphez... A kutatószolgálati kollégák sokszor kikészültek. Tehát nem csak pozitív példákat tudunk mondani; a képzésben erre is oda kell figyelni. Konfliktus - tűrés, konfliktuskezelés, nyilván ez a gyakorlattal jobban alakul, de nem árt néha tréningezni. Vagyis nem csak elvárásokat, hanem bizony felkészítéseket is fontos lenne tartani. Horváth: Persze, a levéltáros is rendelkezhet pszichológiai érzékkel... 31
