LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Czégény Istvánné: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Nap. • 2000. [LSZ 2000/2. 70-71. p.]

A JASZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP Harmadik alkalommal került megrendezésre a Levéltári Nap Szolnokon a megyeháza dísztermében 1999. szeptember 29-én. A nap programja nem kötődött konkrét évfordulóhoz és meghatározott témakörhöz sem. A cél az volt, hogy a megye történetének eddig kevésbé ismert területeiről kaphassanak képet a jelenlévők, megismerve a legújabb kutatások eredményeit is. Az előadók témáik kiváló ismerői, s az elhangzott előadások mögött a legtöbb esetben sok-sok éves kutatómunka áll. Elsőként a legfontosabb megyei jelképről, a címerről hallottunk előadást Jász-Nagykun-Szolnok 1878. évi és 1991. évi címere címmel. Az előadó dr. Botka János kandidátus témaválasztásával egy kevéssé ismert területet igyekezett a hallgatósággal megismertetni. A helytörténeti kutatás az utóbbi időben kevés figyelmet fordított az önkormányzati jelképek feltárására és értelmezésére. Az előadó részletesen szólt a címerekben található motívumok változásairól a különböző korokban. Kitért a címerek tartalmi és formai jegyeinek magyarázatára is. Külön elemezte az előforduló színek jelentését, fontosságát. Az előadást színes címerképek bemutatása tette élvezetessé. A második előadó Mészáros Kálmán fiatal történész volt, aki Egy derék kuruc törzstiszt — Háncsok Ádám szolnoki főstrázsamester élete c. előadásában tárt a hallgatók elé egy változatos életutat. A Nyitra vármegyei eredetű nemes Háncsok családból származó Háncsok Ádámot Rákóczi 1703. október 20. körül, alig egy hónappal Szolnok elfoglalása után a várörség lovas hadnagyává nevezte ki. 1704-ben rövid ideig fogságban raboskodott Aradon. Miután a szolnoki lovasszázadokat id. Barkóczy Ferenc kuruc tábornagy regimentjéhez csatolták, 1706 augusztusában az ezred őrnagyává nevezték ki és haláláig új beosztásában ténykedett. Rabutin császári tábornagy hadjáratának hírére a kurucok 1706 augusztus végén kiürítették Szolnokot, amelyet 1707 januárjában leromboltak. Háncsok már nem érhette meg az erősség 1710. évi újjáépítését, mert 1708 februárjában elhunyt. Az abasári római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Szikszai Mihály főlevéltáros Révátkelőhelyek, hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében címmel tartotta meg színes diaképekkel gazdagon illusztrált előadását. A révek a hozzájuk tartozó berendezésekkel együtt technikatörténeti és néprajzi szempontból is érdekesek. A révekben közlekedő kompok ugyanis még a 20. sz. első felében is fából készültek. Minden kompot egyedileg készítettek, ezekről szép tervek maradtak fenn a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. A révátkelőhelyeken a nagyobb terhek szállítására szolgáló kompok és személyek, kisebb állatok átvitelére szolgáló csónakok közlekedtek. A réveknél szedett vám a középkorban a kisebb királyi haszonvételek közé tartozott. Az újkorban a vámszedést az 1890. évi 1. te. határozta meg. A 19. sz. végétől a Tisza megyénket érintő szakaszán kialakult egy sajátságos átkelési forma, a magánhasználatra szolgáló révjárat. A folyamszabályozások következtében ugyanis jelentős művelés alá eső területek kerültek a folyón túlra. Ezekkel csak réveken keresztül tarthatták a kapcsolatot. A legfontosabb réveket (Kiskörénél, Abádszalóknál, Tiszaugnál) idővel felváltotta az állandó átkelőhely, a híd. Ezek közül a legrégebbi a Szolnokon 1562-ben épült Tiszahíd. A hidak fejlődését nyomon követve megállapítható, hogy a faszerkezeteket a századforduló idején felváltotta a tartósabb vasszerkezet. Dr. Vadász István kandidátus Társasági-társadalmi élet Tiszafüreden az 1890-es évek végén címmel tartott előadását. Ennek első részében Tiszafüred gazdasági életének 70