LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Tudományos feltárás, forráskiadványok - Takács Tibor: Sancho Pankától az álmok palotájáig. néhány megjegyzés a levéltárról. LSZ 59. (2009) 2.

Takács Tibor zésen alapul, hogy a levéltári dokumentum magában hordozza a múlt egy darabját, és ehhez a forráskritika módszerével maradéktalanul hozzá lehet férni.1

3

A levéltár — így Steedman — álmok helye, egy olyan hely, ahol az emberek egyedül lehetnek a múlttal, ahol egy egész világ, egy egész társadalmi rend elképzelhető akár egy darabka papír alapján.1

4

Vagy talán álmok palotájának is magyaríthatnánk a kifejezést, ezzel ismételten csak a (szép)irodalomhoz közeHtve a levéltárat. A levéltár tehát a történelmi tapasztalatszerzés helye lehet (akár úgy is, mint azt Ankersmit értelmezi1

5

), ám ez a tapasztalat nem válik közvetlenül a történetírás tárgyává. Természetesen ma már — mint arra Katona Csaba is rámutatott — nincs olyan kutató, aki azt állítaná, hogy a levéltárak „a múltat a maga valójában" hordozzák. Mindazonáltal a fenti képzet, vagyishogy a múlt ott rejtezik valahol (legtöbbször a levéltárban), amelyet az értő szakember képes a napfényre hozni, ma is elevenen él a szakma művelői körében. Ezt a történész saját munkájának nyelvi reprezentációja, olyan kifejezések, metaforák önkéntelen, magától értetődő használata jelez, mint pl. a múlt „feltárása". (Katona Csaba is él vele írásában.) Pedig, ha egy kicsit is belegondolunk, a múlt nem egy tárgy és a történész sem ás és porol\ hanem olvas és ír. A fenti elképzelés (a levéltár valamilyen módon „a" múltat tartalmazza) fejeződik ki olyan esetekben is, mint amikor a 1992. évi grúz-abház háborúban a Grúz Nemzeti Gárda emberei gyújtóbombával megsemmisítették a Szuhumiban található abház állami levéltárat, és az erről beszámoló jelentések úgy fogalmaztak, hogy a régió egész történelme lett hamuvá.1

6

Feltehetően a grúz szándék éppen ez volt. Vessünk egy pillantást a történészi tapasztalat Gyáni Gábor írásában szereplő formájára is, tudniillik arra, hogy a levéltárban kutató személy az iratanyag egy bizonyos rendezettségével találkozik. Természetesen egy új osztályozási rendszer az anyaghoz való hozzáférés új útjait nyitja meg, míg másokat ugyanakkor lezár. Tökéletes nyilvántartási rendszer nem létezik, a levéltári anyag természetéből adódóan nem is létezhet. A szükségszerűen hézagos, tökéleden rendezettségből adódik, hogy egyes, a történeti kutatás szempontjából rendkívül fontosnak, alapvető jelentőségűnek tekintett dokumentumokra való rátalálás véledenszerű, esedeges. A levéltári kutatás nem lehet eg)

7 minden részletében és teljes egészében előre megtervezett racionális folyamat, az iratokba való beletemetkezés mindig új lehetőségeket nyújt a kutató számára, a feltáratian dokumentumok halmazából olyan kincsek bukkanhatnak elő, amelyek az eredeti koncepciót egy egészen más irányba is terelhetik. Ezért tekinti Featherstone — Steedman nyomán — a levéltárat az álmok helyének. A kutatás tehát általában nem egy célirányos séta, hanem sokkal inkább kószálás, a kutató pedig a levéltár szövegvárosát bejáró flaneur}

1 (A fogalommal kapcsolatban illik megemlíteni Walter Benjamin nevét: ő egyébként a várost is egyfajta archívumként értelmezte.)18 A digitalizálás expanziója következtében a levéltárban és a levéltárról szerezhető tapasztalat nagymértékben megváltozik. Hiszen egészen más élményt jelent egy iratcsomót felbontani, mint képfájlokat nézegetni, amelyhez nincs is szükség a levéltár épületébe menni. A rendkívül megnövekedett és tárolni kívánt anyag szempontjából az új, elektronikus tárolási technikák megkönnyítik a levéltárak helyzetét is, ám ez ismételten csak felveti a levéltári anyag osztályozásának problémáját, hiszen a digitalizálás mindenképpen új, a hagyományos 13

BRAUN, 1995. 23-24. 14

STEEDMAN, 1998. 76-77. 15

ANKERSMIT, 2004. 16

ASCHERSON, 2000. 323. VÖ. VELODY, 1998. Ъ-А. 17

FEATHERSTONE, 2006. 593-594. 18

Uo. 595. Vö. FEATHERSTONE, 1998. 64