LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Garadnai Zoltán: Közművelődési kerekasztal a Magyar Nemzeti Levéltárban. Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 80-91.

Hírek 91 A levéltári közművelődés szerepe, helye és jelentősége folyamatosan változik, amit dinamikus folyamatként lehet értelmezni, ami egyszerre következik a feladatok jellegéből és a társadalmi kihívásokból. A közművelődés révén a levéltárosi munka átalakul, de a digitális világ minden kihívása ellenére a levéltári munka hagyományos formái megmaradnak, és ebben a vonatkozásban a közművelődés az eszköz szerepét tölti be. Ennek a módszertani alapjait viszont alaposan ki kell dolgozni. Reméljük, hogy az alapok megteremtődtek, a közös gondolkodás és munka 2014-ben elkezdődött... Garadnai Zoltán *** LEVÉLTÁRI NAP A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI LEVÉLTÁRÁBAN 2014. szeptember 17-én került sor Szolnokon a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának elmaradhatatlan rendezvényére, a 17. Levéltári Napra. A Megyeháza dísztermében Kállai Mária, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott, majd Kovács Sándor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a megyeháza dísztermét zsúfolásig megtöltő közönséget és a konferenciát, illetve méltatták a levéltárosok és történészek munkáját. Ezt követően Fülöp Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár megyei főigazgató-helyettese, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár korábbi igazgatója beszélt a megyei levéltárak helyzetéről, szerepéről, és kiemelte, hogy a hasonló tudományos konferenciák ünnepnapként szerepelnek a levéltárosok, helytörténészek, illetve az érdeklődők naptáraiban. Az előadások a 100 éve kitört Nagy Háború és a magyarországi holokauszt témaköreit dolgozták fel. Csönge Attila, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár új igazgatója, a konferencia levezető elnöke elsőként. Sebők Balázst, a Jászberényi Főiskola docensét, aki az I. világháború és a Jászság témáját járta körül. Az előadó bemutatta a Jászságból hadba hívott/hadba vonult honvédek hosszú és elkeseredett harcait, másfelől felvillantotta a hátország, a Jászság – és kiemelten Jászberény – hétköznapi életét a háborús időkben. Bevezetőjében röviden szólt a világháború szemben álló feleiről, az erőviszonyokról, győzelmi esélyekről, a háború kirobbanásának okairól. Arra kereste a választ, miért is kellett harcolni a magyar és a jász katonáknak messze idegen földön? Korabeli fényképek, levelek és leírások alapján mutatta be a Jászságból toborzott alakulatok életét, háborús „kalandjait” a szerb, az orosz, az olasz és a román fronton, elemezte a hátország fokozódó erőfeszítéseit, nélkülözését, az összeomláshoz vezető utat.