LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Napról (Czégény Istvánné). LSZ 59. (2009) 3.

Hírek fél elemi érdeke volt. Szolnok kivételével ezen átkelők mindegyike mindvégig a magyar fél kezén volt, és ez is akadályozta a császári királyi csapatokat abban, hogy komoly kísérletet tegyenek a Debrecen elleni támadásra. A Tisza vonala fontos szerepet játszott 1849 nyarán is, ekkor azonban az orosz intervenciós erők iszonyatos túlereje lehetetienné tette a tartós védelmét. Ezt követően a konferencia első felében még három, a jász népcsoporttal foglalkozó előadás hangzott el. Elsőként Zsirmik István előadásában hallhattunk egy „kaukázusi jászalán gyökerű eposz"-t, amelynek hősei a nártok voltak. A történetben a büszke nártok, miután maguk körül minden népet legyőztek, az Istent hívták harcba, mivel nem akarták őt szolgálni. Az Isten megharagudott rájuk, és számos bajt, nehézséget küldött a földre, de ők leleményességükkel túljutottak a megpróbáltatásokon. Végül a felajánlott lehetőségek közül azt választották, hog)' inkább dicsőséggel halnak meg, mintsem az Istent szolgálva tovább éljenek, ezért saját sírjukat megásva abba belefeküdtek, és így ért véget életük. Az előadó különös hangulatot teremtett előadása közben, ugyanis doromb- és tilinkókísérettel mondta végig az eposzt. A következő jászsági téma előadója Bánkiné Molnár Erzsébet volt, előadásának címe: A párválasztás lehetőségei és taktikái a 18. századi Jászságban. Előadásához olyan dokumentumokat válogatott, amelyek a jászsági mindennapok rejtőzködő történéseiről tanúskodnak, amelyekből megismerhetők a közösség normái, a fiatalok ismerkedésének, udvarlásának, párválasztásának mikéntjei. A katolikus Jászság normái között a vallási előírások megtartása, az ünneptörés büntetése éppúgy helyet kapott, mint a szórakozás kereteinek szabályozása. A fiatalság szórakozásai a kikapcsolódás mellett a legények és leányok ismerkedését is szolgálták. Legális ismerkedési alkalmak voltak a fonók és a vasárnap délutáni táncmulatságok. A helyi rendszabás szerinti határidő után azonban illett otthon tartózkodni. Az előadás bepillantást adott az udvarlás rejtelmeibe, ismertette a kézbeadás szokásjogát. Az udvarlás közben elhangzott házassági ígéretek megtartatása gyakran bírói beavatkozást követelt. Megtörtént esetek szemléltették, miért nevezték a 18—19. században „szerencsevárónak" a férjhez adandó leányt, és házasulandónak a nősülés előtt álló legényt. Ez a megkülönböztetés az 1730-1850 közötti időszakban többféle szövegkörnyezetből dokumentálható. A párválasztás előkészületeihez sorolható a kiházasítás, amelyről szintén jászsági példákat idézett az előadó. A harmadik jászsági téma A jász viselet virágkora volt, amelyet H. Bathó Edit tolmácsolásában hallhatott a közönség. A jász viselet virágkorának a 18—19. századot tekinthetjük. A jász társadalmi rétegződés a viseletben is jól megfigyelhető volt. Az olcsó török textíliákat a szegényebb népréteg kereste, a módosabb redemptus/nemes polgárság szívesen vásárolta a drága selyemszöveteket, a bécsi gyolcsot, az eperjesi és angliai vásznat. A 19. század közepén megjelentek a színes gyári textíliák, új anyag volt a gyolcs is, és így változatosabbak lettek a felsőruhák. Ekkor terjedt el az ujjas réklik, lajbik, öltönyök használata. A polgárosodás a népviselet kettészakadását eredményezte köznapi és ünnepi viseletre. Az előadó részletesen ismertette a jellegzetes női ruhadarabokat (ingváll, viganó, kecele, pruszlik, öltöny, vállkendő, bekecs, főkötő), valamint a férfiak viseletét (fehér ruha, posztóruha, szűr, salavári, dolmány, lajbi, suba, kacagány). Külön említést érdemel a női öltözet egyik legdrágább darabja a mente, amely generációról generációra öröklődött. Végezetül szó esett a jász viselet újjászületéséről — az érdeklődés 1990-től vett komoly lendületet, és ma már egyre többen rendelkeznek két, három vagy ennél is több rend tradicionális viselettel. Az előadást végigkísérte a díszes, szebbnél szebb ruhadarabok vetítettképes bemutatása. 80