LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Osztrák Levéltári Napok Európa kulturális fővárosában (Linz, 2009. október 10- 11.) (Balázs Gábor-Ólmosi Zoltán-Turbuly Éva). LSZ 59. (2009) 3.

Hírek bizottságot a szövetségi kancellár és az alkancellár kérésére 1998. október l-jén a szövetségi kormány állította fel független szervként. A testület a szövetségi kancellár, az alkancellár, a Nemzetgyűlés (Nationalrat) elnöke és a Szövetségi Gyűlés (Bundesrat) elnöke együttes felkérésére és közös alkalmazásában működik. A bizottság feladata az Osztrák Köztársaság területén a náci időkben végrehajtott vagyonelkobzások, illetve az 1945 utáni kárpótiások felmérése, és erről jelentés készítése volt. A hattagú bizottság a Közigazgatási Törvényszék (Verwaltungsgerichtshof) vezetője elnöklete alatt az Osztrák Állami Levéltár igazgatója (Generaldirektorj, egy nemzetközileg elismert külföldi tudós, és három osztrák történész részvételével működött. Martin Stürzlinger Jobban, gyorsabban, olcsóbban? Hogyan támogathatják a szolgáltatók a levéltárakat címmel tartotta meg előadását. A gazdaság területéről érkezett szakember az egyes levéltári feladatok „kiszervezését" ajánlotta megoldásként. Gyakorlatilag valamennyi levéltári feladatot „kiszervezhetőnek" ítélte a raktározástól a továbbképzésig és az iratok selejtezéséig, a rendezéséig, a standardizálásig. Ez az álláspont kiváltotta a jelenlévők élénk reagálását. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy jelenleg is megbíznak más intézményeket, cégeket egyes feladatok végrehajtásával (például a digitalizálás területén). Konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban is, hog}' semmiképpen sem lehet a szorosan vett levéltárosi alapfeladatokat átadni, egyebek tekintetében azonban a gazdasági hatékonyság a mérvadó. Irányelvként határozták meg, hogy a jobb, pontosabb szolgáltatót kell választani, de minden esetben ajánlott összehasonlítani, mibe kerül a saját munka, és mennyiből tudja azt a szolgáltató cég megoldani. A kérdés elsősorban az, hogy a digitalizálás végrehajtása után a későbbi feldolgozást a szolgáltató folytassa vagy a levéltár. Az előadó érintette a projektmenedzselés, a folyamatszervezés (pl. iratszállításnál) és a továbbképzés kérdéseit is. Az előadást követő hozzászólások kiemelték, hog}' a levéltár szolgáltató (közművelődési, kiadvány-készítési, oktatási stb.) tevékenysége csak akkor vállalható, ha az alapfeladatokat is el tudják látni a különböző levéltárak. Gerhart Marckhgott, a vendéglátó levéltár igazgatója a szolgáltatások kapcsán is a hatékonyságra és a gazdaságosságra hívta fel a figyelmet. Bizonyos tevékenységekre ugyanis olcsóbb a magasan képzett szakember alkalmazása, mint eg}' külső szolgáltató bevonása. A nap utolsó plenáris előadását Burkhard Nolte, a Szászországi Állami Levéltár munkatársa tartotta Pecunia nervus rerum. A levéltári díjak értékelésének kérdése üzemgazdasági nézőpontból címmel. A német precizitással és bonyolultsággal megfogalmazott címnek megfelelő volt az előadás is, amelyben a matematikus-közgazdász előadó számos táblázattal demonstrálta, hog}' a gazdaságosság elengedhetetlen a levéltárak működtetésénél. Hangsúlyozta, hogy reális, a dologi kiadásokkal, a levéltár fenntartási költségeivel és a levéltárosi teljesítménnyel is számoló költségszámítás alkalmazása szükséges még akkor is, ha a teljes költséget természetesen nem lehet ebben a szférában a szolgáltatást igénybe vevőkkel megfizettetni. Az előadást követően a hozzászólók is fontosnak tartották a költségek mérését, hiszen, ha a levéltárak azt nem teszik meg, mások, a gyűjtemény használói vagy a fenntartók fognak ítéletet mondani. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a levéltár nem gazdasági üzem, a felhasználók pedig nem klasszikus értelemben vett vásárlók. A délutáni szünet után külön szekciókban tanácskoztak az egyházi, az egyetemi és a városi (községi) levéltárak képviselői, majd az egyesületi közgyűlés zárta az első napi hivatalos programot. Este Felső-Ausztria vendégeiként részt vehettünk a tartományi parlament egyik impozáns helyiségében, az ún. Kőteremben tartott fogadáson. A vacsora után vendéglátónk, Orthner elnök asszony személyesen mutatta be a tekintélyes épületet. 89