LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Osztrák Levéltári Napok Európa kulturális fővárosában (Linz, 2009. október 10- 11.) (Balázs Gábor-Ólmosi Zoltán-Turbuly Éva). LSZ 59. (2009) 3.

Hink A második napon az Európa kulturális fővárosa — Einz 2009 projekt művészeti intendánsa, a svájci Martin Heller

1 tartott érdekes előadást A levéltárak, mint a vágyakozás helyszínei címmel. (Az előadó korábban olyan múzeumokban [Museum für Gestaltung Zürich, Museum Bellerive Zürich] volt igazgató, amelyekben nem volt állandó kiállítás, és a mindig újat alkotni követelménye „mozgalmas" intézményt hozott létre. Előadását is elsősorban az akkor szerzett élményeire alapozta. Az előbbi intézménynek jelentős volt a plakátgyűjteménye, és a plakátokból rendezett kiállítások a levéltáraknak mint gyűjteményőrzőknek szintén számos tanulsággal szolgáltak. A plakátok egyszerre a tömegmédia termékei és egy adott korszak jellegzetes történeti forrásai; egy rossz kvalitású plakát sokszor többet mondott a válogatást végző kurátornak és a nézőnek, mint egy művészileg értékes, mert jobban visszatükrözte az adott kort, annak konzumálási, kereskedelmi szokásait, illetve a kor faunáját (pl. fákat, gyümölcsöket) vag}7 például a nőknek az adott korban betöltött társadalmi szerepét. Svájcban ekkor az alltags leben, a mindennapi élet (a szociális faktor) bemutatása állt a modern művészeti múzeumok programjának középpontjában. Az előadó kitért eg}7 ismert, mai szóval papparazzo fotóművész fotóarchívumának a rendezésére. A gyűjtemény áttekintése során sok olyan kép került elő, amit a művész annak idején érdektelennek talált. Ma ezek jelentős érdeklődésre számot tartó, publikálható dokumentumok. A múzeum, emlékezett vissza az előadó, mindig a levéltárakkal együttműködve dolgozott annak érdekében, hog}7 egy-egy kort minél hitelesebben tudjon bemutatni. E folyamatban fontos volt a gyűjtő autoritása, döntésképessége, amellyel meghatározta egy adott kiállítás jellegét. Gottfried L. Vonwiller A levéltári anyagok és speáális felhasználásuk. Eevéltári kutatás, mint szakma címmel tartott előadást. A családfakutatások egy speciális, adott esetekben igencsak jövedelmező mellékágáról számolt be, az úgynevezett örökös-vadászatról. Az ezzel foglalkozó linzi iroda vezetője szinte egy munkabeszámolóban tájékoztatta a hallgatóságot, hog}7 a gazdag, ismert, leszármazott és végrendelet nélkül elhunyt személyek örököseit a szakemberek milyen módon kutatják fel és juttatják hozzá vagyonukhoz. A kutatómunkát megkeresés vagу bírósági ítélet alapján kezdik el a cég munkatársai. A munka ellenértékeként ilyenkor sikerdíjat számolnak fel, amit az örökség bizonyos százalékában határoznak meg. Az USA-ban ez az arány elérheti a 40%-ot is, Németországban 20% a gyakorlat. Az előadó megítélése szerint genealógiai szempontból is érdekes munkát végeznek ennél a cégnél. Egy kérdésre válaszolva végül hangsúlyozta, annak ellenére, hogy az anyag folyamatosan növekszik, nem szándékoznak a felhalmozott iratokból önálló levéltárat létrehozni. Annamarie Türk, az idén húszéves állami KulturKontakt Austria ügynökség kultúra támogatással és szponzorálással foglalkozó részlegének vezetője a levéltárak kulturális szponzorációjáról és ügynökségének e téren folytatott missziójáról beszélt. A jó hangulatú és sikeres konferencia végén Josef Riegler, az osztrák egyesület elnöke, a Stájerországi Tartományi Levéltár igazgatója Mindennek megvan az ára? A levéltári teljesítmények piacosítása címmel tartott előadást, amelyben mintegy összefoglalta az elhangzottakat, és rámutatott a közgazdasági gondolkodás fontosságára a levéltári munkában. Balázs Gábor—Ólmosi Zoltán—Turbuly Eva 1 A 2010. évi kulturális főváros, Pécs körüli hercehurcára utalva jelezzük, hogy Martin Heilert 2005 júliusában 42 jelölt közül választották ki, és feladatát azóta is ellátja. 90